Palánki Ferenc püspök vezetésével papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak Egyeken

„Az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztusunk! Édesanyád közbenjáró, értünk könyörgő imáiban bízva eléd hozzuk szívünk őszinte hódolatát. Édesanyád, a mi Anyánk megtanít bennünket a hit ajándékának elfogadására, megtanít a remény nagyra értékelésére, és megtanít a szeretet tettekre váltására. Ajándékozd Szűzanyánk elfogadó és befogadó lelkületét mindazoknak, akiket papi életre hívsz. Add, hogy papjaid, akik az ige és az áldozat asztalát megterítik néped közösségének, Mária hűségével és nagylelkűségével végezzék szolgálatukat!

Örök Pásztor, Legfőbb Papunk, Szent László király közbenjárására ajándékozd meg egyházmegyénket olyan fiatalokkal, akik Krisztus szavára hallgatva a papi szolgálatuk által saját lelkük javára és a rábízottak megszenteléséért teljesítik a nekik szánt küldetést. Aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Ámen.”

A május 5-i imaalkalmon a jelenlévők Palánki Ferenc püspök vezetésével a szentségi Jézus elé vitték kéréseiket az egyházmegye papjaiért, valamint újabb papi és szerzetesi hivatásokért.

Együtt elmondták a hivatásokért szóló litániát, majd a főpásztorért, a papokért és a papnövendékekért is megfogalmazták kéréseiket.

E napon a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye egész területén több mint ezer hívő imádkozott a Szent László Imaszövetség ugyanezen szándékáért.

Papp László egyeki plébános felolvasta Bosák Nándor nyugalmazott püspök e havi rózsafüzértitokról szóló elmélkedését.

A közösen elmondott rózsafüzér imádság után a loretói litánia eléneklésével zárult az imaóra.

Ezt követően Palánki Ferenc megyéspüspök szentmisét mutatott be a Szent József-plébániatemplomban.

A főpásztor a szentmise elején úgy fogalmazott, hogy bajban vagyunk, mert sokan elfordultak Jézus Krisztustól, a hitüktől. Szükség van új lendületre, megújulásra, olyanokra, akik papként, szerzetesként hitelesen tanúságot téve Isten felé irányítják az embereket. Szükség van olyan családokra, melyek megélve a családi élet szépségét igent tudnak mondani az életre, az örök életre.

Palánki Ferenc püspök elmélkedésének bevezetőjében a felolvasott evangéliumi szakasz (Jn 6,44–51) utolsó mondatát idézte: „A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” Jézus a hivatásáról beszél, amiért eljött erre a világra. Azért jött közénk, hogy megváltson bennünket, meghozza értünk az áldozatot, mert az ember a bűnbeesése óta nem tudott kapcsolatba kerülni Istennel.

Jézus azzal a szeretettel, bátorsággal jött, hogy bármit megtehetnek vele, de egy dolgot nem tudnak elérni: azt, hogy ne szeressen bennünket – fogalmazott a főpásztor. – Jézus meghozta értünk az áldozatot, és az utolsó vacsorán odaadja magát, szeretetének végső jeleként táplálékul adja a kenyeret és a bort mint testét és vérét.

Jézus előre megmondta az apostoloknak, hogy mi fog történni az utolsó vacsorán: „A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Amikor Jézus odaadja magát nekünk, az örök életünket akarja táplálni. „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza” – így kezdi Jézus a kafarnaumi beszédét, amely mondat nem azt jelenti, hogy az Atya nem akar mindenkit vonzani. Rajtunk múlik, hogy válaszolunk-e erre a vonzásra, Istennel együtt élünk-e, vagy nélküle, rátalálunk-e a hivatásra, igent mondunk-e az ő akaratára – hangsúlyozta a debrecen-nyíregyházi megyéspüspök.

A főpásztor kiemelte Boldog Gizella példáját, aki szerzetes szeretett volna lenni, de Szent Adalbert meggyőzte őt, hogy Szent István király felesége legyen, mondván, nagy dolog, ha valaki szerzetes, de az is, ha valaki egy nép megtérésénél van jelen.

Az embernek van egy elképzelése az életéről, de egyszer csak belép Isten az életébe, és megváltoztatja annak irányát – mondta a főpásztor. Az egyeki templom védőszentje, Szent József életpéldájára is felhívta a figyelmet: József szép családot, kedves feleséget szeretett volna, és Isten belépett az életébe. Lett szép családja, a Szent Család, de nem úgy, ahogy ő eltervezte; egészen másként, és igent mondott rá. Nekünk, akik nem vagyunk szentek, csak próbáljuk megtalálni hivatásunkat, Isten akaratát, nekünk is ki kell mondanunk: „Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, ahogyan Te.”

Az Isten akarata szerinti élet nem könnyű. Tudjuk, hogy gyengék vagyunk, de Isten vezet és táplál bennünket. Keresztény életünk, hivatásunk, papságunk forrása az Eucharisztia, belőle élünk. Jézus azért maradt itt, mert azt akarta, hogy az örök élet útján járjunk, és ne fáradjunk el soha. Legyen táplálékunk, hogy vele egyesülni tudjunk. Keresztény életünk nem elmélet, hittan, hanem az élet. A megtanult hittant életre kell váltani, különben nem lesz belőle örök élet.

„A kenyér, amelyet adni fogok, az én testem a világ életéért.” Ez a mondat nem egy múltbeli eseményre utal, hanem Jézus Krisztus most is adja magát nekünk a kenyér és a bor színe alatt a szentmisében. Most is kínálja magát, az ő erejét és életét. Mindannyiunkat vonz az Atya, válaszoljunk rá, és kérjük, hogy minél többen vállalják ezt a hivatást, hogy senki ne maradjon az élet kenyere nélkül, és mindenkihez eljusson Jézus Krisztus valóságos teste és vére, az ő örök igéje – buzdított elmélkedése végén Palánki Ferenc püspök.

Az elsőcsütörtöki lelki programon az egyházközség elsőáldozásra készülő fiatal tagjai közül is többen jelen voltak, akik a szentmise után személyesen is találkozhattak a főpásztorral.

Az imalkalmon az elmélyüléshez gödöllői és máriabesnyői egyházzenészek és kántorok is hozzájárultak énekes szolgálatukkal.

Szöveg: Kovács Ágnes

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír