Roráte Udvardy György érsekkel a pécsi székesegyházban

Hazai – 2020. december 2., szerda | 15:28

December 2-án Udvardy György veszprémi érsek, pécsi apostoli kormányzó mutatott be hajnali szentmisét a pécsi székesegyházban.

Udvardy György homíliáját teljes egészében közöljük.

*

Kedves Testvérek!

A csodálatos kenyérszaporítás története az Eucharisztia csodáját állítja elénk. A csoda Isten és ember együttműködése, és bármennyire is furcsa, szükséges hozzá az ember – az ember törékenysége, az ember java, amellyel rendelkezik. Isten bízik az emberben, és az ember bízik Istenben. Ezt látjuk; Jézus tanít, megszánja és táplálja a tömeget, mindezt úgy akarja tenni, hogy ebben a tanítványai is részesek legyenek. Szükség van az ő kenyerükre, a halakra és legfőképp a bátorságra, hogy elinduljanak, és szétosszák a megáldott kenyereket és halakat, majd minden egyes alkalommal, amikor továbbadják, csoda születik. Ez Isten és az ember együttműködése!

Isten bizalmat kér az embertől. Ez az a bizalom, amelynek alapján értelmezhetjük a mai nap szentírási szakaszát (Mt 15,29–37): utáljátok a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz! Jézus azt mondja: ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Parancsaim nem nehezek. Aki szeret engem, megtartja tanításomat, szeretni fogom, Atyám is szeretni fogja, és lakást veszünk nála (vö. Jn 14,15–16). Enélkül a szeretet és bizalom nélkül nem értelmezhetőek életünk radikális döntései. Itt most a szentírási mondat azokat az elemi indulatokat kívánja beállítani az Isten szeretetébe, amelyeket sokszor szégyellünk, talán le is akarjuk tagadni, eltávolítani magunktól. De Jézus egyértelművé teszi: ha valakit szeretsz, ha szereted Őt, akkor mindennek, ami vagy, mindennek, amit teszel, ami a vágyad, ami az életed része, méltónak kell lennie ahhoz, akit szeretsz, Krisztushoz. S minden, ami nem Ő, ami nem rámutat, ami nem Őt erősíti, nem a vele való kapcsolatot, a hozzá fűződő bizalmat erősíti, az nem jó, és nem lehet csupán közömbös sem számunkra – erre hívja fel a figyelmet a szentírási szakasz –, hanem veszélyes, az életünket veszélyezteti. Ezért mondja az evangélium: utáljátok a rosszat, és ragaszkodjatok a jóhoz, Krisztushoz!

Ennek az üzenetnek a mindennapjainkra vonatkozóan is komoly tartalma van, hiszen olyan sok minden bekúszik az életünkbe, teret nyer, teret vesz magának, kitölti azt, és közben nem is krisztusi; sem szokásaink, sem életvezetésünk, sem a gondolkodásunk, sem erkölcsi magatartásunk nem méltó ahhoz a Krisztushoz, akit szeretni akarunk. Ezekkel nincs mit kezdeni, nem bocsátkozhatunk alkuba, nem méricskélhetünk, nem tűrhetünk, mert nincs mód arra, hogy mérlegeljünk: vajon lehetne másképp, lehetne egyszerűbben, lehetne mégiscsak, hogy szeressem Krisztust, és megférjen ez az életemben? Erre nincs lehetőség! Sőt, nem pusztán hideg mérlegelésről van szó, amikor belátom, felfogom, meghozom a döntést, és ennek megfelelően cselekszem, hanem azáltal, hogy szeretek valakit, és minden érzelmemmel, minden indulatommal ráirányul a figyelmem, ráirányul a létem, ezért világossá válik az is, hogy nem akarok mást, sem gondolatban, sem szóban, sem vágyakban, sem cselekedetekben, semmiben. Talán ebben gyengülünk meg leginkább, az alkudozásban: hátha lehetne, hátha elfér, hátha megoldható – és nem. Utáljátok a rosszat, és ragaszkodjatok a jóhoz!

Nem pusztán morális megfontolásról van szó, nem pusztán egyfajta morális érzék kialakulásáról – mondván, ez lehet fontos, ez lehet eszköz, ez segíthet –, hanem arról az alapvető, Krisztushoz kötődő szeretetkapcsolatról, ami éltet bennünket. Látjuk, hogy kultúránk, társadalmunk milyen gyorsan változik, és olyan veszélyek leselkednek ránk, keresztény emberekre, egyáltalán az emberekre, amelyekkel kapcsolatban nincs lehetőség alkudozásra, megfontolásra. Nem tudunk kitérni előle, nem tudunk más útra lépni, mert szembe kell néznünk vele, és azt kell mondani: nem fogadom el, ez nem az életem, mert ez nem Krisztus! Lehet ez szépnek látszó ideológia, tolerancia, elfogadás, bárminek nevezhetjük, viszont ha nem krisztusi, nem való az életembe. Ha engedem, hogy Krisztus szeretetéért ezek a szent indulatok éljenek, munkálkodjanak bennem, akkor ezek sokszor segíthetnek abban, hogy távol tartsam magamtól a rosszat, és ragaszkodjak ahhoz a Krisztushoz, aki bizalmat akar ébreszteni, és aki rám akarja bízni magát, akár a tanítványokra: menjetek, osszátok ki, törjétek meg, adjátok oda. Az alkudozásban nem is csak a méricskélés, az okoskodás rossz, hanem az, hogy félrelököm azt a bizalmat, amellyel egyik személy a másikhoz kapcsolódik. Utáljátok a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz!

Krisztusi út ez, a megtisztulás útja. Valójában a krisztusi ember útja, a csoda útja – ahogy a mai olvasmány (Iz 25,6–10a) és az evangélium is erről a gyönyörű helyzetről tudósít bennünket. Ennek vagyunk a részesei, amikor az Eucharisztiát vesszük magunkhoz, és ennek vagyunk részesei a mai napon is, amikor ragaszkodni akarunk Krisztushoz, és eltávolítani magunktól mindent, ami nem jó, ami bűn, ami nem méltó Jézushoz. Isten megadja ehhez az erőt, a bátorságot és a bölcsességet. Isten szent Lelke bennünk működik, szüksége van ránk, az indulatainkra, döntéseinkre, bátorságunkra! Tegyük ezt a mai napon is nagy-nagy bizalommal! Ámen.

 

Forrás, fotó és videó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria