A volontariák Krisztus közelebbi követésére meghívott keresztény nők, akik az evangéliumi tanácsokra tett fogadalmak által megpecsételt Istennek szenteltséget, a világi jelleget és a szalézi lelkiséget mély összhangban szeretnék megélni.
Látszólag nem különböznek környezetüktől: nincs szerzetesi ruhájuk, sem egyéb külső megjelölésük; nem élnek zárt közösségben; nincsenek látványos közös műveik, amelyek fölfednék Istenben rejtett életüket. Az Istennek szentelt állapot világ előtti titkossága teszi lehetővé, hogy hatékonyan apostolkodhassanak a legkülönfélébb hivatások betöltésével a világban, követve a Don Bosco által megfogalmazott lelkiséget, Jézus názáreti életének példája nyomán. Így szeretnék elvinni Krisztus szeretetét, a keresztény élet hiteles és vonzó mintáját oda, ahová mások nem érnek el – hidat képezve az intézményes Egyház és a világi hívek, illetve az Istentől és az Egyháztól távol álló emberek között.
A Szalézi Család más tagjaival együttműködve, a csoportot támogató szalézi asszisztens révén részt vesznek az Egyház evangelizációs tevékenységében. Apostolkodásukban Don Bosco lelkiségét követve előnyben részesítik az ifjúságot, a szegényeket és a missziók ügyét.
Az 1919. október 26-án – Don Bosco harmadik utóda, Filippo Rinaldi atya és Giovanni Cagliero bíboros jelenlétében – első fogadalmat tett nővéreket kezdetben Szalézi Szent Ferenc Társaság Zelótáinak hívtak. Fogadalmuk erőteljes üzenete (Luigina Carpanera jegyzetfüzete alapján): „Ma kezdődik új életed... Szentelj mindent a lelkek megmentésére.”
Az első nővérek bátorságának és hűségének köszönhetően megszületett a VDB (Istituto Secolare Volontarie di Don Bosco), az Egyház és a világ szolgálatában álló intézmény. Fogadalomtételük egy új élet kezdete volt, mely a volontariákat mindenkor ugyanarra hívja: „mindannyian Krisztusért, hogy az Egyházat elvigyük a világba és a világot az Egyház szívébe”.
Forrás és fotó: ANS – Róma/Szaléziak.HU
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria