A kettős ünnep nemcsak a csábiak számára volt jelentős esemény, hanem az Ipoly menti palócoknak is.
Az ünnepi szentmisét Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát mutatta be. Prédikációjában a helyi közösséget méltatta, és biztatta, hogy továbbra is maradjon meg ilyen erős hitben a mai világban.
A szentmise után az ünneplők átvonultak a község új parkjába, ahol a napokban állították fel a falu neves szülöttje, Szeder Fábián bencés néprajzkutató első köztéri szobrát.
A mellszobor a községből származó két, jelenleg külföldi szolgálatban álló lelkipásztor – Balga Zoltán prágai magyar lelkész és Miskei László kanadai magyar lelkész – támogatásával valósult meg. Felismerve a jubileumi templombúcsú jelentőségét, melynek megünnepléséhez a nagy távolság ellenére ők is hozzá akartak járulni: javaslatukra és adományaikból készült el a műalkotás, mely Oláh Szilveszter szobrászművész munkája.
A község polgármestere, Tóth Henrik az avatóünnepségen elmondta: a szobornak köszönhetően a község által kivitelezett közpark nemcsak fizikai, de szellemi felüdülést is nyújt majd az itt megpihenőknek. „A helyi alapiskola épületének tőszomszédságában méltó, jogos helyet kapott Szeder Fábián bencés pap, tanár, a palóc nép első tudományos kutatója.”
Ezt követően Várszegi Asztrik megáldotta a műalkotást.
* * *
Szeder Fábián 1784-ben született a Hont vármegyei Csáb községben; a falu templomában keresztelték meg. Iskoláztatására szülei mindig nagy figyelmet szenteltek. Tanulmányait Csábon kezdte meg, ahol magába szívta a palóc kultúrát és nyelvjárást; majd a bencések komáromi és esztergomi gimnáziumban tanult. Húszéves korában belépett a bencés rendbe, majd négyéves teológiai tanulmányainak végeztével pappá szentelték.
A tudós szerzetes huszonnégy évig a rend iskoláiban volt tanár és iskolaigazgató; irodalmi lapokat is szerkesztett. Ennek köszönhetően intenzív levelezést folytatott a korabeli művészeti és tudományos élet nagyjaival, köztük Kazinczy Ferenccel.
Szeder Fábián tekinthető az első magyar néprajzkutatónak: a kor nívós fórumain publikálta A’ palóczokról című értekezését. Művében népe, a palócok Csábon megismert kultúráját, eredetét, nyelvezetét; életüket, kincseiket ismertette. Pannonhalmi tanári tevékenysége alatt a rend könyvtárosa és levéltárosa volt. Tizennyolc éven át igazgatta a bencés rend komáromfüssi birtokait – itt halt meg 1859-ben. A község temetőjében nyugszik.
Szöveg és fotó: Balga Zoltán, Murányi Gábor
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria