Szentmise Esztergomban – mindenszentek ünnepén

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünnepi liturgián az asszisztenciát az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet növendékei szolgáltatták. A bíboros főpásztor a szentmise kezdetén arról szólt, hogy mindenszentek ünnepekor azokra az elhunytakra is különös figyelemmel gondolunk, akiknek nevét a kalendáriumban nem találhatjuk meg. Ilyenek lehetnek akár eltávozott szeretteink, akikkel kapcsolatban bízunk abban, hogy közülük többen már a teljes boldogságba jutottak.

Mindenszentek ünnepe a szentek közösségének, a hívők egységének az ünnepe – mégpedig síron innen és síron túl. A megdicsőült szentek, a földön járó, küzdő Egyház és a szenvedő lelkek is egyetlen nagy közösséget alkotnak. Ha ez így van, mennyivel inkább kell nekünk egymásban meglátni közösségünk tagjait, akik egy testhez tartozunk – hangsúlyozta Erdő Péter.

A bíboros ennek jegyében – mint mondta – különösen nagy szeretettel köszöntötte a két vendéget: Michael Blume nuncius urat, aki a Szentatyát képviseli és Jacques Isaac katolikus káld érseket Észak-Irakból. Erdő Péter hozzátette, a káld érsek olyan népet képvisel, amely keresztény hitéért nagyon sokat szenved. Az iraki közösség nagy többsége kénytelen volt elhagyni hazáját, aki pedig otthon maradt, sokszor gyilkosságnak, kilakoltatásnak, száműzetésnek van kitéve. Magyar egyházunk is megpróbál szerény lehetőségeivel segíteni azoknak, akik újra akarják kezdeni az életet őseik földjén – keresztényként akarnak tovább élni.

Erdő Péter bíboros homíliájában a felolvasott szentírási részre utalva mondta: a nyolc boldogságról szóló beszéd Krisztus erkölcsi tanításának egyik nagyszerű összefoglalása. A főpásztor kiemelte ezek közül az egyiket, mely így hangzik: „boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek”. Mint mondta: ez a sírás szomorúságot, sőt gyászt jelent. Szent Ambrus szerint, ha az előző két boldogságot, a szegénységet és a szelídséget valaki elérte, emlékeznie kell arra is, hogy bűnös, ezért gyászolnia kell saját bűneit. Azonban aki bűneit siratja, vagyis őszintén megbánja őket és elhatározza, hogy jó útra tér, annak Isten megbocsát. Aranyszájú Szent János szerint, akik saját bűneiket gyászolják, azok boldogok, de csak félig. Boldogabbak azok, akik mások bűneit siratják.

Mindenszentek ünnepén és halottak napján gondoljunk erre az összefüggésre is. Imádkozhatunk az élőkért, a bűnösök megtéréséért is, de azokért is, akik már elhunytak. Kérhetjük az ő számukra is Isten bocsánatát. Ha még a tisztulás állapotában vannak, az Egyház imája valódi segítséget jelent számukra. Joggal mondhatjuk, hogy mindez az Egyház lelki kincstárának részét alkotja.

Az esztergomi bazilikában hagyományosan elvégzik a lucernárium szertartását, amelynek során a halottakra emlékezve meggyújtják a feltámadott Jézust jelképező húsvéti gyertyát. Idén a bazilika világítását teljesen lekapcsolták, így csupán a hívek kezében pislákoló és a középen elhelyezett húsvéti gyertya fénye mellett imádkoztak, énekeltek érsekek, papok, szerzetesnővérek, papnövendékek és hívek az elhunytak lelki üdvéért. Erdő Péter bíboros imádkozó szavai mindenkit elgondolkodásra késztethettek: a mindenszentek és a halottak napja nem csak a gyász és szomorkodás ideje. Átcsillan rajta az örök élet hite és a feltámadás reménye. Hiszem a test feltámadását és az örök életet – imádkozzuk és valljuk az apostolok hitével. Ebben a hitben és reményben emlékezünk most az örök hazába költözött testvéreinkre.

Fotó: Bókay László

Bókay László/Magyar Kurír