Szombathely első püspöke számára is több verset írt a rokokó költő, a jezsuita Faludi Ferenc

A szerző hosszú évek óta foglalkozik a vasi kötődésű Faludi Ferenc munkásságával. Kiemelte: Faludi színes, tömörségre törekvő rokokó költő volt. Versei, prózái, színművei az erkölcsi jobbítást szolgálták. Azt szerette volna, hogy humánusabb gondolkodású, érző szívűbb legyen az, aki olvassa, hallja szövegeit. Ugyanakkor nem sorolható a legnagyobb magyar költők – például Arany, Petőfi – közé.

Faludi Ferenc a jezsuita rend feloszlatása után visszatért Vas vármegyébe és Rohoncon telepedett le, ahol újraszerkesztette verseit. Volt egy teljes kézirata, amit még kortársa, Révai Miklós használt kiadásaihoz, de ez elveszett. A ma is ismert, használt, nem befejezett – Szombathelyen is megtalálható – kézirat, amely sok üres lapot tartalmaz, 1778–79-ben készülhetett.

A kritikai kiadás újdonsága, hogy Faludi életéről új források alapján kaphat képet az olvasó, valamint a Faludi-versek dalváltozata alapján; ugyanis 1840 előtt készült kottákat adnak közre a kritikai kiadásban.

Elréd atya külön is kiemelte a költő és Szily János, az egyházmegye első püspökének kapcsolatát. Faludi Ferenc és Szily János kapcsolata különleges helyet foglal el Szombathely kulturális és egyháztörténetében. A jezsuita szerzetes, költő és író több verset is írt Szily Jánoshoz, Szombathely első püspökéhez, amelyek nemcsak irodalmi értékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert betekintést engednek a 18. századi város és az újonnan alapított püspökség szellemi világába.

A szombathelyi püspökséget 1777-ben alapították, és Faludi Ferenc valószínűleg ebben az évben írta latin és magyar nyelvű dicsőítő költeményeit Szily János tiszteletére. A versek középpontjában a püspök címere áll, amelyet a költő gazdag szimbolikával értelmezett.

A latin nyelvű költemény klasszicista stílusban, disztichonban íródott. Faludi a címer elemeit – az oroszlánt, a medvét, a csillagképeket és a növényi díszítéseket – erkölcsi és lelki jelentéssel ruházta fel. Az oroszlán a bátorságot, a medve a vezető szerepet és az állhatatosságot jelképezi, míg a Nagy Medve csillagkép a biztos irányítás szimbólumává válik. A költő Szily Jánost olyan főpapként mutatja be, aki a hajósokat vezető csillaghoz hasonlóan vezeti híveit.

Különösen fontos helyszín a szombathelyi püspöki palota, amelynek homlokzatán ma is látható Szily János címere. Faludi leírása és a ma is megtekinthető címer összevetése érdekes irodalomtörténeti kérdéseket vet fel. A költő például kardot tartó oroszlánokról ír, miközben a címeren valójában egyetlen oroszlán látható. A kutatók szerint ez Faludi egy korábbi költeményének hatására, tudatos vagy tudattalan költői önismétlés révén került a versbe.

A magyar nyelvű vers közvetlenebb és érzelmesebb hangvételű. Faludi ebben már nemcsak a címert magyarázza, hanem Szily János személyét és püspöki küldetését is méltatja. A költemény hangsúlyozza Szombathely örömét és reményét az új püspök érkezése miatt. A város szinte megszemélyesítve szólal meg a versben, jókívánságokat fogalmazva meg vezetője számára.

A művek különös értékét az adja, hogy szorosan kapcsolódnak Szombathelyhez: a püspökség alapításához, a város történetéhez és a püspöki palota ma is látható címeréhez. Faludi Ferenc versei így egyszerre irodalmi alkotások és fontos helytörténeti dokumentumok, amelyek a 18. századi Szombathely szellemi arculatát is megőrizték az utókor számára.

A könyv nem kerül kereskedelmi forgalomba, de az interneten könnyen hozzáférhető ITT.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír