Tel-Avivtól Rómáig – Egy különleges papi életút

David-Maria Jaeger a Szentszék és Izrael közötti kapcsolatok jogi szakértője, a két állam között 1993-ban aláírt alapvető megállapodás egyik előkészítője volt. Igazán kivételessé teszi személyiségét, hogy keresztény papként hazaszerető izraeli zsidónak vallja magát: „Igazán boldog és hálás vagyok azért, hogy a zsidó néphez tartozom. Származásom szerint az vagyok, akinek születtem: zsidó, konkrétan izraeli zsidó. Természetesen nem tudom elképzelni, hogy ez másképpen legyen; miért is kellene?”

David-Maria Jaeger Tel-Avivban egy zsidó polgári család gyermekeként általános iskolai tanulmányait a város vallásos-cionista polgári iskolájában végezte. A középiskolában is vallásos oktatásban részesült. A gimnázium után elsöprő erejű hitbéli változáson ment keresztül, végül keresztény hitre tért.

Chaim Stanger ügyvéd, Jaeger közeli barátja később így mesélt erről az időszakról: „Hat évre eltűnt. Amikor visszatért, azt mondta: »Tudod, most már az Katolikus Egyház tagja vagyok.« (…) Életének az a szakasza sötét folt előttem. Soha nem beszélt arról a folyamatról, amelyen keresztülment. Azt mondta: »Chaim, majd beszélünk róla, ha eljön annak az ideje«.”

Egy interjújában David-Maria Jaeger a következőket mondta a váltás mögött lejátszódó lelki folyamatokról:

Teljesen elvesztettem a hitemet, szóval nem a zsidó vallásból, hanem a hitetlenségből tértem át a kereszténységre. Ez alapjaiban határozta meg azt a szemléletmódot, ahogyan a keresztény hithez közeledtem, mérlegeltem, tanulmányoztam és befogadtam.”

Hozzáfűzte azt is, hogy soha senki – család vagy barátok – nem kritizálták azért, mert elhagyta a zsidó vallást. Édesapja, Gershon a holoni Kugel-gimnázium igazgatója volt. Édesanyja, Dvora Brazília helyettes konzulja volt Izraelben.

Chaim megjegyezte: „David apja úgy tett, mintha nem is tudna róla, hogy a fia áttért a kereszténységre, mert ahogy megfigyeltem, kerülték ezt a témát. De mindkét szülője szerette őt, az édesanyja is támogatta és szeretetteljes volt hozzá.”

A kánonjogi doktori diploma megszerzése után David Jaeger Jeruzsálemben és Rómában tanított, közben fontos gyakorlati tapasztalatot szerzett jogi területen. Sokat tett az ökumenizmus, valamint a zsidó-keresztény párbeszéd intézményes és diplomáciai fejlődéséért.

Tizenkilenc éven át a Szentszék jogi tanácsadója volt, ebben a minőségében kulcsszerepet játszott a Vatikán és Izrael közötti diplomáciai kapcsolatok előmozdításában. A Szentföldi Ferences Kusztódia római delegátusaként hozzájárult azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyek 1993-ban a két állam közötti megállapodás aláírásához vezettek. A szentföldi helyzetről szólva azt mondta, a biztonságot végül csak a békében lehet megtalálni. Jaeger szerint

az igazságosság, a méltányosság és az egyenlőség lehetnek a béke elérésének útjai, amelyre mind az izraeli, mind a palesztin félnek nagy szüksége van.

Az 1990-es években Jaeger elnöki tisztséget töltött be az Austini Egyházmegyei Bíróságon (Texas), ahol többek közt olyan kánonjogi kérdésekben hozott döntéseket, mint a házasság érvénytelenítése.

1999-ben a Rómában működő Szent Antal Pápai Egyetem (Antonianum) professzorává nevezték ki, 2011-ben XVI. Benedek pápa az Apostoli Szentszék legfoglalkoztatottabb bírósága, a római Rota könyvvizsgálójává tette. Kinevezése fontos elismerést jelentett nemcsak a magas intellektusú ferences szerzetes számára, hanem rendjének is.

Kinevezésekor az izraeli zsidó közösség is cikket szentelt David Jaegernek a Haaretz című újságban, mely ismertette életútját és kitért nehéz döntéseire, hangsúlyozva kifinomult diplomáciai képességét, kiváló műveltségét. A lap kiemelte, hogy

a legmagasabb intézményi és egyházi körökben is képes volt bizonyítani és termékennyé tenni szellemi szintézisének gazdagságát a zsidó gyökerek és a keresztény érzékenység közt.

David Jaeger örömmel emlékezik vissza Izrael ’50-es és ’60-as évekbeli egalitárius társadalmára: „Az osztályomba kormánytisztviselők, szakemberek, üzletemberek és tudósok, valamint utcaseprők és munkások gyermekei jártak együtt.”

A szülőföldjéhez máig ragaszkodó pap a rohamosan fejlődő Tel-Avivról azt mondta: „Ez egy olyan nyitott város, amely Izrael újdonságairól és az új kezdetekről tett tanúbizonyságot, amely iránt népünk annyira vágyakozott. Izrael számomra elsősorban Tel-Avivot jelenti.”

A Vatikáni Rádió magyar műsorában adott interjúban a ferences szerzetes elmondta, magyar felmenőkkel is rendelkezik: édesapja tágabb családja az Osztrák–Magyar Monarchia területén élt, a szűkebb család pedig Munkács területén lakott, amely az első világháború után már Csehszlovákiához tartozott, de a család többi tagja a magyarországi részen, Szegeden és környékén maradt. Rendszeresen látogatták őket, így gyermekkorában ő maga is sokszor hallott magyar szót. Édesapja nagy csodálattal és elismeréssel volt a magyar nemzet iránt: a prágai egyetemen – zsidó származása ellenére – A magyarok szerepe a keresztény Európa védelmében a korábbi századokban címmel írta doktori disszertációját. Ő maga is hasonlóan érez:

Bár nem beszélek magyarul, szívemben mindig nagy szeretettel gondolok a magyarokra”

– nyilatkozta David Jaeger.

Forrás és fotó: NEK

Magyar Kurír