Tempfli József püspökre emlékeztek Nagyváradon halálának évfordulóján

Ezekben az időkben és ezekben a napokban eszembe jutott, hogy azok, akik előttünk éltek és távoztak az Úrhoz, sok mindent átéltek, megéltek és elviseltek életükben –fogalmazott emlékező beszédében Böcskei László. – József püspök olyan időket élt meg, amire sokan közülünk már nem emlékszünk, vagy nem is éltük meg azokat. Akkor is voltak nehéz idők, tiltások, szigorítások, más jellegűek, igaz, de akik korábban éltek, nekik is át kellett élniük azt, amit a mai evangéliumban az Úr Jézus kilátásba helyezett: hogy a keresztény tanúságtétel nem könnyű feladat, a helytállás pedig áldozatokat követel.

Elődeink, köztük József püspök is, sok mindent átéltek, és bizonyára nem gondoltak arra, hogy következhet olyan helyzet, megpróbáltatás, amiben most vagyunk. Vajon ha élne a püspök úr, hogyan viselné ezt az állapotot? – tette fel a kérdést a főpásztor. – Bizonyára nem lett volna számára sem könnyű az otthonmaradás, a különböző tiltások. Azonban mégis van egy vonás, ami jellemző volt rá is: fel tudott ajánlani sok mindent a jó Istennek, a nehézséget, a megpróbáltatást. Örülni tudott a sikernek, de a kudarcokat is fel tudta ajánlani. És nem adta fel. És továbbment. Istenbe kapaszkodott és továbbment, a maga útján, a maga módján.

Ezt vihetjük magunkkal a mai évfordulón: hogy mindenkinek saját útja van, egyikünk sem lehet olyan, mint a másik, és nem is kell egyformának lennünk. Legyen élő, erős kapcsolatunk Istennel, és ne ijedjünk meg akkor sem, amikor megpróbáltatásokkal találjuk szemben magunkat. Ajánljuk fel nehéz helyzeteinket, ügyeinket Istennek, és belőle merítve erőt legyünk kitartóak a szolgálatban – zárta beszédét Böcskei László, aki a szentmise végén Tempfli József sírjánál imádkozott.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír