Trianon 100 – Bíró László püspök: Ha a kereszt ölel át bennünket, akkor a határok semmit sem érnek

Nagyon sok beszédet hallunk a nemzeti összefogásról, általában politikai tartalommal, mintha nemzeti érdeket védenénk csupán. Nagyon immanens módon gondolkodunk róla, a „szeressük egymást, gyerekek” féle mottóval – fogalmazott Bíró László püspök, hozzátéve: A mai ünnepünkön meg kell emlékeznünk arról, hogy a nemzeti összetartozásunk mögött ott van a szentek közössége.

Bíró püspök számba vette a szent életű 20. századi határon túli magyarokat, Esterházy János mellett – akinek boldoggá avatása a Krakkói Főegyházmegye együttműködésével kezdődhetett meg – emlékezett Scheffler János szatmári püspökre, akinek megölését annak idején Hruscsov járta ki Sztálintól; a munkácsi Romzsa Tódor görögkatolikus püspökre; a nagyváradi Bogdánffy Szilárd püspökre, aki szintén a diktatúra áldozata. Említette a fehér vértanú Márton Áron püspököt, majd Délvidékről a ferences boldoggá avatandókat, akik nem voltak hajlandók otthagyni az akkor alapított kolostorukat és a híveket Újvidéken. Azt mondták: Tudjuk, hogy mi vár ránk, de mi kitartunk itt a nép mellett, amíg ők kitartanak hitük mellett. Így is tettek.

A tábori püspök rajtuk kívül megemlékezett arról a negyvenezer magyarról is, köztük papokról és civilekről, akiknek „csak annyi volt a bűnük Európa ellen, hogy hűségesek voltak származásukhoz”, s ma is névtelen sírokban fekszenek. Említette a Kárpátaljáról a Gulágra elvezényelt, málenkij robotra ítélt magyarokat is.

„Amikor mindenszentek ünnepét fogjuk megünnepelni, emlékezzünk, sok ilyen magyar van, akik névtelenül tűntek el közülünk, és nem származtathatták tovább az életet és a szeretetet.

Nyugodjanak békében, és legyenek közbenjáróink, mert ők a nemzeti összetartozásnak ma is élő szereplői.”

Arra is rámutatott Bíró László, hogy az anyországi boldogaink is közösek: így Apor Vilmos erdélyi származású győri püspök, Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök, Salkaházi Sára, Sándor István, Brenner János vagy a hivatalosan még nem boldoggá avatott Mindszenty bíboros, de ugyanígy Batthyány-Strattmann László is, aki nem vértanúja a diktatúrának, de megszenvedte még az első kommünt, a tanácsköztársaságot. A tábori püspök rávilágított: a nemzeti összetartozás nemcsak emberi erőlködés, hanem annak a jele, hogy a Jóisten nagyon mellénk állt.

Bíró László ezután felidézte, hogy amikor a horogkeresztet akarták bevezetni diktatórikusan, Esterházy János csak ennyit mondott a maga bölcsességével, tömör fogalmazásával, fegyelmezett tekintetével: „Van nekünk már keresztünk”. Ugyanis a keresztben látta a megoldását a szétszakítottságnak.

A püspök egy korábbi alsóbodoki Esterházy-megemlékezésen hallotta azt a gondolatot, hogy a keresztnek a vízszintes szára olyan szilárd, amennyire szilárdan gyökerezik bele a talajba a függőleges szár. Az Esterházy-kultusz üzenete épp az, hogy a kereszt vízszintes szára, ami az emberi összetartozást jelenti – miközben az ember hajlik az ellaposított, földhöz ragadt gondolkodásra –, csak úgy tud szilárd lenni, hogyha Krisztusban gyökerezik. „Esterházy János életét a kereszt öleli át 1901–1957-ig, és

ha a kereszt ölel át bennünket, akkor a határok semmit sem érnek, akkor mi össze fogunk tartozni. A kereszt fog megtartani bennünket, ahogy Krisztust is a kereszt tartotta meg.”

Szentbeszédében Bíró László arról is szólt, hogy Esterházy János nemcsak a magyarok között próbálta az egységet építeni. Amikor számtalan politikai áramlat vette őt körül, sokféle próbálkozás volt, hogyan lehetne összefogni Európát, Esterházy a származásából fakadóan közép-európai egységben gondolkodott. (Édesapja révén magyar, édesanyja révén lengyel volt, és Szlovákiában élt, hűségesen ragaszkodva ősei földjéhez.) Esterházy János úgy képzelte el és szolgálta azt az európai egységet, hogy abban a lengyel, a magyar és a szlovák együtt van. Az akkori magyar politikai vezetés felé képviselte a szlovák érdekeket, hogy maradjanak meg a szlovák jogok, többet kapjanak az autonómiánál, mint amit annak idején Csehországtól kaptak. S képviselte érthetően a magyarok jogát és a lengyel egységet is. Nemcsak hídember volt, hanem próféta: váteszi látással készítette elő azt, amit ma V4-eknek nevezünk.

„Esterházy Jánost politikai törekvése a hitében elmélyítette, világosan látta, hogy Európában nincs más egységesítő erő, mint a kereszténység. Ki-ki a maga felekezetében élje meg a Krisztushoz való ragaszkodását, és ha keresztények vagyunk, akkor önkéntelenül is dolgozunk mindenféle irredentalizmus, nosztalgiázás nélkül Közép-Európa egységén” – hangsúlyozta a magyar tábori püspök. Bíró László szerint ha Közép-Európa egységét nem tudjuk megőrizni keresztény alapon, akkor a jövőnket semmisítjük meg. „Látjuk azt, hogy az ideológia, ami alternatívaként kínálja magát, nem menti meg Európát; saját pecsenyéjüket sütögetik, de nem építenek. Integráló ereje egyedül a Krisztusban gyökerező életnek van.”

A szentmise megtekinthető teljes egészében ITT.

Forrás: ma7.sk

Fotó: Fábián Attila

Magyar Kurír
(asz)