Udvardy György érsek megáldotta Balatonfüreden a Szívkórház új ökumenikus kápolnáját

Fodor János balatonfüredi plébános köszöntőjében ismertette a kápolna megvalósításának történetét, majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik azon munkálkodtak, hogy újra kápolna létesülhessen az egykori bencés épületben. Mint mondta: „Bízunk abban, hogy itt hihetetlen dolgok, csodás gyógyulások történnek majd, ha szívünkben hisszük, hogy Jézus az Úr, és megengedjük, hogy rajtunk keresztül Ő munkálkodhasson.” 

Veres Gábor, a kórház főigazgatója – bár nem lehetett személyesen jelen – felolvasott köszöntőjében visszaemlékezett arra, milyen örömmel fogadták, amikor Fodor János felvetette egy ökumenikus kápolna létesítésének lehetőségét a Szívkórházban, hogy a testi bajok gyógyítása mellett – a keresztény felekezetek összefogásával – lelki megerősítést nyújtva még magasabb szintre emeljék a gyógyító munka színvonalát. A Szívkórház 250 éves bencés múltja és az intézet akkori fejlesztése megerősítette nagyszerű elődeik példáját.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára beszédében kiemelte: ma, amikor a keresztény tanítást minden szinten gyengíteni, feledtetni próbálják, feltehetjük a kérdést, vajon mit adott nekünk a kereszténység. A Katolikus Egyház, a református és evangélikus testvérek egyaránt kultúrában, tudományban, oktatásban, az emberek ápolásában, gyógyításában rengeteget adtak az elmúlt kétezer évben ennek a világnak. Hogy miért van szükség kápolnára? Mert tudjuk, hogy kell az emberi tudás, a gyógyítás, de kell a hit is. Tapasztaljuk, hogy amikor a tudomány eléri a saját határát, vannak csodák, vannak gyógyulások. 

Udvardy György érsek elmondta, a kápolna kifejezi a köszönetet és a hálát a gyógyítás szolgálatáért, ugyanakkor az emberi lét törékenységét is. Az emberi tudás mellett rászorulunk Isten irgalmára, a gyógyulásra. Mint mondta: „Azért imádkozom, hogy ez a kápolna legyen otthona, erőforrása betegnek, rokonnak, orvosnak, ápolónak; hogy innen merítsenek erőt.” Ami ezen intézmény falain belül történik, nem más, mint a betegségeinket hordozó és gyógyító Krisztusnak, az ő életének továbbfolytatása – fogalmazott az érsek, majd megköszönte Soltész Miklósnak a kormány támogatását, melyet az egyházmegye saját forrással egészített ki a kápolna létrehozására.

E kápolna a kórház területén legyen találkozási hely az élő Istennel, az emberré lett és feltámadott Úrral, Jézus Krisztussal, hogy a Szentlélek erősítsen bennünket – mondta Szemerei János evangélikus püspök az imádsága előtt.

Steinbach József református püspök imájában kérte az Urat, hogy áldja meg a gyógyítókat életmentő szolgálatukban, a hívőket reménységben és mindazokat, akik megpihennek ebben a kápolnában.

A kápolna megáldásával és közös imádsággal ért véget az ünnepség, áldást kérve mind a jelen lévő, mind a majdan kápolnába betérők életére. A záróima így hangzott: „Emberi gyengeségünk egyedüli támasza, mutasd meg segítő hatalmadat rajtunk és beteg testvéreinken, hogy irgalmad erejéből megerősödhessünk hitünkben, és egészségben örvendhessünk Egyházadban.”

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Veszprémi Érsekség Facebook-oldala

Magyar Kurír