Újfajta gazdasági és jogrendre lenne szükség – Befejeződött az Átfogó ökológia című fórumsorozat

„A teremtésvédelem elképzelhetetlen anélkül, hogy a haszonelvű gazdasági rendből kitörnénk. A legfőbb akadálya a teremtett világ megóvásának egy nagyon hamis és rossz életszemlélet, mely mindenek fölé teszi a magántulajdont, a mennyiségi növekedést” – kezdte előadását Székely János püspök. – De mi a társadalmi igazságosság? Ulpianus azt mondta, hogy „add meg mindenkinek, ami jár”. Később emberi jogokról is beszéltek. De ki mondja meg, mi az, ami jár, mit jelentenek az emberi jogok?

A Szentírás azt tanítja, hogy létezik egy objektív harmónia, nekünk pedig ezt kell megtalálnunk. A Biblia másik üzenete, hogy a szeretet és az igazság elválaszthatatlan.

Gyakran kirándulok, s mikor felérek a hegy csúcsára, mindig megállapítom, hogy az, amit az Úristen teremtett, gyönyörű. A patakok, a sziklák, az erdők olyanok, mint egy kristálytiszta szimfónia egy-egy hangja.

Sokszor lehet az az érzésünk, hogy ebben a szimfóniában az egyetlen hamis hang az ember” – fogalmazott a főpásztor.

A Teremtés könyvében tízszer olvassuk, hogy „Isten szólt”. A zsidó rabbik szerint az Úr tíz igével teremtette a világot. Így kötik össze a teremtést a tízparancsolattal. Azt is mondják, hogy az erkölcs nem esetleges kulturális melléktermék, hanem ugyanannak a rendnek a része.

Isten törvénye bele lett írva a molekulákba és a lelkünkbe.

Ezért lehetséges, hogy a tudomány és a hit összhangban lehet, amint azt Szent II. János Pál pápa mondta: mint a madár két szárnya, egyensúlyban tartja az ember életét. Az ökológia terén kezdi az emberiség megsejteni ezt az objektív törvényt” – hangsúlyozta a püspök.

Még a vallástalan ember is képes arra, hogy éles helyzetben belássa, mi az objektív erkölcsi törvény. A Rómaiaknak írt levél (2,14–15) így fogalmaz: „Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a törvényben foglaltakat, noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot.” Értelmes, emberi nyelven nem lehet kimondani azt, hogy objektív igazság nincs, hiszen ezzel a kimondott mondatunkat cáfolnánk meg.

Az isteni törvény és igazság lényege a szeretet, melyet az Isten felkentje, a Messiás hoz el a földre. Jézus egy igazabb világot tárt fel előttünk – emelte ki Székely János püspök. – Az Újszövetség szerint a teremtés rendjét akkor értjük meg igazán, ha Jézusra nézünk, mert benne tárul fel az univerzum végső értelme.

Az igazi fejlődés az lenne, ha megtanulnánk szeretni. Ez lenne az igazi profit, az igazi haszon.

Erről beszélnek az Isten országáról szóló szentírási helyek. A világ ősforrása a Szentháromság, ebből a titokból van a világ. Mi, emberek akkor élünk helyesen, ha ráeszmélünk erre a titokra. A férfi és a nő egymáshoz rendelt egysége is egy gyönyörű isteni rend eredménye, nem véletlen, hogy az isteni terv szerint az életnek a házastársi szeretetből kell kisarjadnia. Ez a rend, az isteni törvény nem korlát, még akkor sem, ha betartása néha embert próbáló feladat.

Az Egyház egyértelműen tanítja, hogy a gazdasági élet célja nem a haszon, hanem a teljes ember

– mutatott rá Székely János püspök. – Van, aki szerint a keresztény elvek szépek, de nem lehet azokat megvalósítani. Ám az evolúció esetében is azt látjuk, hogy a színtiszta öncél végzetessé válik, hiszen a legerőszakosabb állatfajok kihaltak. Így van ez az emberi társadalom esetében is, az önző, saját érdekeikért küzdő gazdasági csoportok harcából soha nem lesz szeretetteljes, boldog nemzet. Az egyházi megnyilatkozások arról írnak, hogy „a szabad piacot az igazságosság elvei szerint kell irányítani”, mert „a piac nem etikailag semleges terület”. A piramisszerűen felépülő társadalom az erősek, a gátlástalanok világa, mely nincs tekintettel a gyengékre, az elesettekre. De az ember nem uralkodásra, hanem alkotásra, szeretetre született.

Az ember társadalmi és történelmi lény. Ez azt is jelenti, hogy történelmileg kialakult kultúrákban, nagyközösségekben valósítjuk meg az emberségünket. Ezt nevezzük nemzetnek. Ezért beszél oly gyakran az Egyház a nemzetek jogairól. Mindenkinek joga, hogy őrizze, ápolja saját kultúráját. Ugyanakkor léteznek nemzetek feletti szempontok is. A Földért, mely mindannyiunké, az egész emberiségnek felelősséget kell vállalnia. Emellett azt is láthatjuk, az emberiség leggazdagabb 20 százaléka a Föld javainak több mint 80 százalékát fogyasztja el, a legszegényebb 20 százaléknak alig 1 százalék jut. A Föld nyolc leggazdagabb emberének annyi a vagyona, mint a három és fél milliárd legszegényebb emberé együttvéve. Ha a világ egy százfős falu lenne, akkor 30 lakna jól, 50 már gyakran éhes lenne, 20-an kifejezetten éheznének, és egy ember állandóan az éhhalál küszöbén állna.

Az Egyház mindig védte a magántulajdont, ám soha nem tekintette mindenek felett álló jognak. Az ember csak rövid ideig kezeli a javakat, a Föld igazi birtokosa a Teremtő. A javak egyetemes rendeltetése, mindenkinek az emberhez méltó megélhetéshez való joga erősebb, mint a magántulajdonhoz való jog. Székely János püspök szerint

szükség lenne olyan szakemberekre, akik ezt az elvet képesek átültetni a gyakorlatba. Ehhez egy újfajta jogrendre és gazdasági szisztémára lenne szükség.

Ehhez a pénzügyeket nyilvánossá kellene tenni, mert a banktitok csak a gazdagokat védi. A püspök szerint egy olyan világtekintélyre is szükség lenne, mely a globális kérdésekben képes igazságos döntéseket hozni. A boldogságparadoxon azt jelenti, hogy a mennyiségi növekedés, a gazdagság nem növeli a boldogságot.

„Boldog Batthyány-Strattmann László minden télen tűzifát osztott a szegényeknek, vagyona felét pedig a saját kórházára költötte. Ötven rászoruló körmendi családot támogatott hosszú távon. Élete nem attól lett teljes, boldog és ragyogó, mert birtokolt, hanem azért, mert önzetlenül adott” – zárta előadását Székely János püspök.

Péti Márton településfejlesztő, környezetkutató szakember, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese előadása elején Robert B. Gibson elgondolását ismertette. A kanadai professzor szerint a fenntartható fejlődés kritériumai közé tartozik az emberhez méltó élet, az egyenlő esély, a mindenki számára elérhető javak körének bővítése is. Az ENSZ Agenda 2030 dokumentumának 17 célja közül tíz közvetlenül kapcsolódik a társadalmi igazságosság témaköréhez. A szegénység felszámolása, az egészséges élelmiszerhez, az ivóvízhez, a munkalehetőséghez és az oktatáshoz való jog egyaránt megtalálható ezek között. A társadalmi igazságosság három fő elemre irányítja a figyelmet:

a javak milyen módon oszlanak meg; a természeti erőforrásokhoz ki milyen mértékben fér hozzá; emellett arra is, hogy a gazdasági szereplők méltányos módon járnak-e el tevékenységük során.

A fenntarthatóság és a társadalmi igazságosság összefüggéseit különféle példákon keresztül mutatta be az előadó. Érdekes ebből a szempontból a Groningen városa, ahol évtizedek óta fejlesztik a kerékpáros közlekedést, mára már a bicikli lett a holland település elsődleges közlekedési eszköze. Ennek következménye volt az is, hogy a tömegközlekedést visszaszorították. Az intézkedés eredményeként az idősebbek utazását lehetetlenítették el, azok a városrészek, ahol ők élnek, elszigetelődtek.

A szén-dioxid-kibocsátás túlnyomó részéért a fejlett gazdaságok felelősek. Ám ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy bizonyos országban termelt árucikket hol használnak fel, a kép sokat változik.

Sok alacsony kibocsátásért felelős nyugati ország másokkal fizetteti meg jólétének az árát.

A klímaigazságtalanság nem csak globálisan jelentkezik, egy-egy ország vagy város esetében is azt lehet látni, hogy bizonyos régiók lakói jobban szenvednek a környezetszennyezés miatt.

Az is igaz, hogyha egy ország változtat, vagyis kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, akkor annak globális hatása is lesz.

Azt is meg lehet vizsgálni, hogy a fejlett gazdaságok mit tesznek azért, hogy más, fejletlenebb régiók lépéseket tudjanak tenni a fenntartható gazdaság felé. Ebből a szempontból például az Európai Unió nem teljesít jól, az itt elfogyasztott termékek máshol szennyezik a környezetet. A gyarmatosítás idején ökológiai imperializmus is történt, ennek ma is tanúi lehetünk. Példa erre, amikor egy fejlett gazdaság a fejletlenebbnek adja át a hulladékát. „Stabilitást és fejlődést csak úgy lehet elérni, ha figyelemmel vagyunk a társadalmi igazságosság kérdéseire, máskülönben feszültségek keletkeznek, és megbomlik a struktúrák között fennálló harmónia” – fejezte be előadását Péti Márton.

Az előadások után kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyben Székely János püspök, Péti Márton, Benedek József földrajztudós és Nevelős Gábor SJ vett részt.

Szerző: Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír