„Jöjj, Szentlélek Úristen” – Az újrakezdés lelkülete

Nézőpont – 2018. szeptember 30., vasárnap | 16:50

Beran Ferenc morálteológusnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara docensének gondolatai a tanévkezdésről és az újrakezdésről.

Fritz von Uhde: Krisztus és Nikodémus (1896)

A családok életében az iskolakezdés sokszor változásokat is jelent. Vége a nyárnak, a pihenésnek. Az iskolában új tanárok, tantárgyak, új elhatározások. A munkahelyeken pedig új arcok, feladatok. Valamit mindig másképpen, jobban szeretnénk csinálni, hibákat helyrehozni, kijavítani. Csak hát a lehetőségeink nemigen változnak. Nem lettünk okosabbak, nincs több időnk, anyagi lehetőségeink sem valószínű, hogy bővültek. Milyen mód van akkor a megújulásra? – kérdezheti valaki.

Ha figyelmesen olvassuk a Szentírást, akkor felfedezhetjük, hogy a nagy dolgok nem a külsőségekben és a lehetőségeink bővülésében, hanem mindig az ember szívében történnek. Erről tanúskodik a Szentírás is. Jézus a megtérésre hívja fel a figyelmet. Ez pedig szó szerint a gondolkodásmód megváltozását jelenti. Az ember alázatosan megnyílik Isten előtt, és engedi, hogy Szent Lelke behatoljon a szívébe, a lelkébe úgy, mint egy vitorlába, hogy aztán a célja felé segítse őt.

Szép példa erre Nikodémus esete, aki az esti imádság idején felkeresi Jézust, hogy a megújulásról kérdezze őt. Érzi, hogy változtatni kell az életén. Amikor Jézus az újjászületésről beszél, keserűen megjegyzi: az ember „nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessen” (Jn 3,4). Jézus azonban a vízből és a Szentlélekből való újjászületésről beszél neki. Nikodémus képes volt erre a lelki újjászületésre. Ez mutatkozott meg, amikor okosan érvelt Jézus érdekében a főtanács előtt. A Jézust elítélni akaró farizeusoknak azt mondta, hogy a zsidó törvények szerint meghallgatás nélkül senkit sem lehet elítélni (Jn 7,50). Később volt bátorsága ahhoz is, hogy Jézus sírba tételénél tevékeny résztvevőként legyen jelen (Jn 19,39). A leleményességet és a bátorságot a Lélek adta számára.

Az újrakezdés tehát mindig lelki és szellemi megújulást kíván tőlünk, amit a Szentlélek előtti megnyílás tesz lehetővé. A Lélek előtti megnyílást segíthetik őszinte kérdéseink, amelyeket elsősorban önmagunk számára teszünk fel. Például így: Van-e az életünknek valóban célja, amelyre hétköznapi választásaink is irányulnak, vagy azok vaktában történnek, szétszórva nemcsak cselekedeteinket, hanem a személyiségünket is? Képesek vagyunk-e a már meghozott, akár fontosabb döntéseinket is újragondolni, esetleg felülbírálni, módosítani? Ez persze a legtöbbször nem a korábbi életünk megtagadását jelenti, hanem annak erkölcsi nemesítését, gazdagítását. Így például annak a belátását, hogy nem jó állandóan a saját igazunkat keresnünk, vagy hogy érdemes lehetőleg kerülni a felesleges vitákat, amelyek megosztottsághoz vezetnek. Egy képpel élve: törekedjünk életünk folyójának elmélyítésén és kiszélesítésén, hogy az önmagunk és mások számára is hajózhatóvá váljék. Ne legyenek benne olyan zátonyok, amelyek ütközések és megütközések okai, okozói lehetnek.

Akár iskolások vagyunk, akár új munkába fogunk, akár csak változtatni szeretnénk eddigi életünkön, kezdjük mi is a szeptembert a Szentlélek erejéből táplálkozva. Bízzunk abban, hogy Isten szent Lelke megerősítést, újabb célokat és távlatokat adhat számunkra, akkor is, ha úgy tűnik, külső akadályaink vannak. Isten Lelke belülről adja számunkra az újulást, hogy lélekben megerősödve feladatainkat teljesítni tudjuk.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2018. szeptember 23-i számában jelent meg.

Kapcsolódó fotógaléria