Útravaló – 2019. november 10., évközi 32. vasárnap

A mai igeliturgia témája a holtak feltámadása. A föltámadás kérdése és benne az örök élet egyik legnehezebb kérdése a kereszténységnek. Talán hallottatok már ti is ilyen megközelítést: onnan még nem jött vissza senki sem. De igen! A feltámadott Krisztus! De az is igaz, hogy még a saját tanítványaiban sem sikerült a feltámadásának tényét meggyőződéssé érlelni.

Először a késői judaizmusban jelenik meg a feltámadásra való utalás, Dániel prófétánál és a Makkabeusok könyvében. A Makkabeus testvérek nem engednek a pogány király rábeszélésének, hogy szegjék meg a mózesi törvényt. Testük kegyetlen megkínzása után pedig bátran kijelentik: biztosak benne, hogy egyszer, az örök életben visszakapják ezt a testüket. „Az ég adta, de törvényeiért kevésbe veszem. Remélem, újra visszakapom tőle.” A másik kijelentésük pedig még határozottabb: „A Mindenség Királya föltámaszt minket az örök életre, mert az ő törvényeiért halunk meg.” Megjelenik az egyetemes feltámadás gondolata is, ennek kell majd döntenie a jók és a gonoszok különböző sorsáról. Ezek a fiatal zsidók ennek a feltámadásnak hitével és reményével bátran vállalták a halált.

Jézus korában a halottak feltámadásának hitigazságát a szadduceusok kivételével már az egész zsidóság ismerte.

A mai evangéliumban a szadduceusok olyan provokatív kérdést tesznek föl Jézusnak, ami nevetségessé teszi a feltámadásba vetett hitet. Egy asszonyról beszélnek, aki egymás után hét testvér özvegye maradt. Ez irracionális, mondhatnánk, nem életszerű. A kérdés pedig provokatív: „A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony?” Jézus pedig felhasználja kelepcének szánt kérdésüket arra, hogy tanítson a feltámadottak életéről, ami egészen más lesz, mint a földi élet. 

A feltámadott test már megdicsőült test lesz, nincsen alávetve az ösztönöknek, a test törvényeinek. Mivel halhatatlan, nincs többé szükség a házasságra, hogy így tartsák fönn az emberi nemet. Az élet az angyalok életéhez lesz hasonló. Vagyis a keresztségben kapott gyermekké fogadás kiteljesedik bennünk, és így testünk is átalakul. „Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl.”

Jézus arra emlékezteti őket, hogy Isten megjelent Mózesnek az égő csipkebokorban, és magát mint Jahvét ismertette meg, ő, „Aki van”, az Élet Istene. Ezért mondja Jézus, hogy Isten nem a holtak, hanem az élők Istene, hogy mindenki neki éljen. Azok is, akik meghaltak, általa élnek, és egy napon föl fognak támadni. A Feltámadottban pedig az egész ember üdvözült, ezért őbenne már az anyag is megdicsőült, feltámadt. Minket is meghív, hogy szívünkben forduljunk a minket szerető Isten felé, hogy jótetteink által az utolsó napon ne ítéletre, hanem Életre támadjunk föl. Ahogy Szent Pál írja a filippieknek: „A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.”

Örök életed van, fel fogsz támadni. Most ne csak mondd, hanem hidd is, amit mondasz a Hiszekegyben.

Magyar Kurír