Útravaló – 2019. október 20., évközi 29. vasárnap, missziós vasárnap

Az evangéliumi példabeszéd és előképe az olvasmányban, az ellenség felett aratott győzelemről szóló sorok egy értékes keresztény tulajdonságra hívják fel a figyelmünket mai, rohanó világunkban. Mit jelent a Bibliára támaszkodó állhatatosság? Az állhatatosság már szeminaristaként is nagy hatással volt rám, és azóta megélt hosszú életem tapasztalata is igazolja értékét. Esendőségünk ellenére mindannyiunk számára az Istenhez való ragaszkodás lehet a közeledő üdvösség jele.

Az állhatatossághoz jó, ha másoktól is segítséget kapunk. Ezért örülök, ha értem imádkoznak. Az igazságtalan bíró példázata is azt igazolja, hogy ez még e világi viszonylatban is eredménnyel járhat.

Állhatatos az az ember, aki ragaszkodik szilárd meggyőződéséhez, hűséges a döntéseiben, és kitart a megtérés szellemében. Az állhatatosság azonban csak akkor hozza meg a gyümölcsét, ha az igazságban és a jóságban igazolódik a kitartása.

Lehetséges ez egy életen át? Igen, de csak akkor, ha az Istenbe vetett bizalmunkra építünk. Isten világrendje állandó. Ha tudunk bízni abban, hogy ő mindenkor végtelen jó akarattal van irántunk, ez az állhatatosságunk az üdvösség forrása. Ehhez kell a hiteles hit. Hogyan tehetek szert ilyen hitre?

Nos, Isten volt és marad minden igazság és jóság forrása. Igaz és jó szavát a Szentírásból és elődeink tanúságtételeiből ismerhetjük meg. 

Papi tanulmányaim idején még a skolasztikus teológiai szemlélet volt az irányadó. Az Egyház hivatalos tanításából igazolta hitünk igazságait a dogmatikában. Ez ma is érvényes. A II. vatikáni zsinat óta azonban – és XVI. Benedek pápa professzorsága idején is – az első és legfontosabb a Szentíráshoz való visszatérés lett, hiszen ez a könyv Isten szavának egyetlen írott forrása. Az Egyház élő tanítása ebből merítette és meríti ma is az üdvösségre vezető keresztény szellemiség igazságait és életszabályait. E szellemiség idők feletti, örök érvényű értelmezését itt találjuk, és ökumenikus értéke is jelentős. Nagy szerepet kapott a hittudományban az apostoli korhoz közel álló ókeresztény irodalom tanulmányozása is, a patrisztika. Úttörő volt e téren Szent John Henry Newman munkássága.

Nem szükséges hozzá magas teológiai képzettségre szert tenni, csak imádságos alázattal az Egyház élő igehirdetéséhez és elfogadott irodalmi kincséhez kell tartanunk magunkat. A mai, számtalan eszmétől összezavart korunkban sincs más megbízható forrás, amelytől üdvösséget remélhetünk. 

Így lehet újra imakönyvünk a Biblia és benne az evangéliumok, amelyekre hallgatva elődeink nemzedékei érték el üdvösségüket.

Ha az életét szabadon alakító ember a keresztény családjában és a keresztény iskolai miliőben megkapja az evangéliumokra alapozott hitet, életében megküzd érte, és hűséges tud maradni hozzá, odaát hálával gondol majd vissza az üdvösség elérését szolgáló állhatatosságára. Az Istenhez ragaszkodó, kitartó hűség koronája az örök élet lesz.

* * *

Seregély István emeritus egri érsek szívügyének tekintette, hogy nyugdíjas éveiben az Adoremusba elmélkedéseket írjon. A lelkipásztorkodásnak ez a formája sokakat megérintett, számos elismerő levél és szóbeli közlés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyekben az olvasók kimagaslónak tartották írásait, örömmel olvasták Útravaló-gondolatait. Érsek úr előre dolgozott. Karácsony előtt már a 2020-as évre készítettük elő a közös munkát. Ezután érkezett a fájdalmas hír, hogy papi életét befejezve az Örök Hazába költözött. Amikor megköszönjük a Teremtőnek életét és a tehetséget, mellyel megajándékozta, kegyelettel emlékezünk rá, és olvassuk az Adoremus októberi számában eligazító tanítását. Requiescat in pace!

Magyar Kurír