Útravaló – 2019. szeptember 18.

A lelki restség egyik jele, amikor egy embernek egyszerűbb mindent szidnia, kikezdenie, mint bármit is tennie azért, hogy másként legyen; vagy örülnie annak, hogy a másik valamit jól végez. Ugyanígy a restség jele, amikor valaki mindig tesz valamit, de sosem azt teszi, amit igazán tennie kellene, és ezért boldogtalan egy egész életen át. Ebből fakad a gúny, a féltékenykedés, az állandó önigazolás. A mai evangéliumban Jézus azért panaszkodik, mert úgy érzi, Isten annyi mindent tesz az emberért, hogy mozgásba hozza, de mi mindig kifogásainkba menekülünk. Mik azok a kifogások, amelyek lebénítanak Istennel és embertársaimmal való kapcsolatomban? Vajon azok, akikkel szemben gúnyos, féltékeny, önigazoló vagyok, létükkel nem arra figyelmeztetnek, hogy hol szorulok megváltásra?

Magyar Kurír