Útravaló – 2019. szeptember 22., évközi 25. vasárnap

Nézőpont – 2019. szeptember 22., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Kálmán Peregrin OFM pasaréti plébános ad útravalót.

Ma gyakran beszélnek arról, hogy elfogy a hívők közössége. Legtöbbször azt látni, tétlenül, olykor közönyösen szemléljük ezt a folyamatot, nemegyszer asszisztálunk is hozzá, amit tetéz, hogy a negatív élmények feszültsége sarokba szorít minket, és így már a létben maradásért sem küzdünk: önként adjuk át a hitélet világát a csendes enyészetnek. Ebben a közegben a mai példabeszéd iránymutatásként két dolgot állít elénk: az okosságot és a megbízhatóságot. A példabeszéd intézője okos ember. Az adóslevelek módosításával ugyanis nem a gazdáját megillető pénzösszeget írja át, hanem az uzsorakamat viszonyítási alapját változtatja meg. Így az eladó megkapja, ami jogosan az övé, a vevő pedig hálás, mert a jogtalanul követelt összeg csökken. Ura ezt, a megmaradásért vívott gyakorlatias okosságot dicséri benne. Erre épülJézus konklúziója is, amit ha saját korunkra értelmezünk, így szólhat: ne engedjetek a sarokba szorításnak, hanem forduljatok vele szembe! Minél inkább azt érzitek, hogy Isten nélkülivé válik a világ, ti nézzetek körül környezetetekben, és találjatok rá, hol és hogyan érinthetők meg az emberek. A hit háttérbe szorulása nekünk ugyanis éppen azt a felszólítást hordozza: a hamis mammon világában élőkhöz van hivatásunk, onnan kell barátokat szereznünk, egyszerűen azért, mert ma ott él az emberek legjelentősebb része, ez az Egyház és a tanítvány missziós területe. Ám nagyon fontos, hogy ismerjük őket, azaz arca legyen számunkra ezeknek az embereknek. 

Nemrég egy jegyesoktatáson két hitetlen – egyikük igen kemény kritikus –, és egy lombikprogramból született személy volt jelen. Ezt látva, ott volt bennem a feszültség, miként beszéljek egy ilyen közegben a család, a mesterséges megtermékenyítés egyházi értelmezéséről vagy éppen az imádságról. Arra jutottam, megpróbálom ezeket mindenféle feszültség és megalkuvás nélkül eléjük tárni, és úgy bemutatni, mint számukra is választható lehetőséget. A találkozásokon sok kritika hangzott el, de az utolsó alkalommal éppen ők jegyezték meg: arra számítottunk, hogy itt majd meg akarnak téríteni minket, ehelyett meghívást kaptunk az Egyház életrendszerébe. E tapasztalat alapján éreztem meg: a nem hívők és közénk emelkedő egyik legnagyobb fal, hogy ők arra számítanak, mi meg akarjuk téríteni őket, amitől menekülnek. Ezt a retorikát kellene átváltanunk a meghívás nyelvezetére, amiben – félelemből, népszerűségvágyból, kisebbségi érzetből – nem tagadjuk le, amit és Akit tovább kell adnunk, de arca lesz számunkra azoknak is, akiknek Krisztust át kell hagyományoznunk.

Jézus az e létért vívott küzdelemben való megbízhatóságról is beszél, ami ugyancsak különösen fontos a mai életben. Családok mondják el, milyen nehéz olyan vállalkozót találni, aki ha nem is szívvel-lélekkel, de legalább szakszerűen végzi feladatát, és nem hagyja ott őket egy befejezetlen épülettel. Valószínű, a megbízhatóság az élet más területein is hiányt szenved, ami megint a keresztényeknek nyit teret: nekünk kell ezt az űrt betöltenünk, olyan minőségű munkavégzéssel, amire támaszkodni lehet, ahol Isten is otthonra találhat, mert benne neki készítettek helyet. Volt az egyházközségünkben egy ápolónő, aki haldoklók mellett vállalt munkát, és áldozatossága miatt keresve keresték őt az emberek. Ő pedig a betegeitől mindig megkérdezte: örülnének-e, ha egy atya elhozná a szent kenetet? Munkája, megbízhatósága által nyert az Úrnak lelkeket.

Örökfogadalmunk miséjében, jól emlékszem, a mai evangélium hangzott el, és a tartományfőnök azt mondta nekünk: hűségünk növelője és próbája, hogy életünk során egyre nagyobb megbízhatóságot vár el tőlünk a Rend. Összecsengett ez szerzetesi életünk első évével, amikor az egyik novíciustársunk vagy túllocsolta, vagy kiszárította a növényeket. Magiszterünk, Balázs atya erre így szólt hozzá: figyelj oda azokra a növényekre, mert ebben a munkában tanulod meg, hogy kell jól gondozni a lelkeket!

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria