Útravaló – 2022. augusztus 14., évközi 20. vasárnap

Nézőpont – 2022. augusztus 14., vasárnap | 5:00

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Augusztusban Földi István pápai esperes plébános ad útravalót.

Jézus követése sohasem kínált nyugodt életet, annál gyakrabban harcot és üldöztetéseket. Ha a körülöttünk forrongó világot nézzük, rengeteg példát láthatunk erre. Az olvasmányban erről panaszkodik Jeremiás próféta is, aki az „ellentmondás embere” volt „az egész ország számára”. Iszapos ciszternába dobják, ahol a sárba süpped. Mindezt azért, mert nem volt tekintettel az emberi nézetekre. Isten kiszabadította az „iszapból és a mocsárból”. Az Ószövetségtől a figyelmünk Jézus felé fordul, akinek az ószövetségi próféták halvány előképei csupán.

A mai evangéliumban szokatlan képekkel találkozunk. Jézus, aki végrendeletében békéjét hagyta apostolaira örökségül, nyíltan kijelenti, hogy tüzet gyújtani jött. Nem azért, hogy békét hozzon, hanem hogy széthúzást. Ezeket a kifejezéseket nem szoktuk meg Jézustól. Úgy tűnhet, mintha békétlenségre buzdítana minket, pedig távol áll tőle. A tűz a megtisztulás, a megtérés jele. Így kell nekünk is megtisztulnunk bűneinktől, hibáinktól. A tűz, amelyet Jézus hoz a földre, a Szentlélek tüze. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, keresztséggel kell megkeresztelkednie. Igen, ő is megkeresztelkedett, annál is inkább, mert az ő keresztségéből ered a miénk. Jézus keresztsége a kereszthalála! Mi történt ekkor? Jobban megértjük, ha a szó fordítását nézzük: belemerüléssel kell belemerülnöm. Eszerint az ő belemerülése a Szentlélekbe való merülést jelenti. Amikor a Szentlélek Jézus Krisztus emberségét teljesen birtokba veszi, akkor az isteni szeretet tüze teljesen felemészti, vagyis belehal a szeretetbe. Ez a pillanat a keresztsége! Mi a keresztségben Jézus kereszthalálában részesültünk.

A keresztelendőt régebben háromszor teljesen alámerítették a vízben. Az alámerüléskor jelképesen meghalt. Amikor megkeresztelkedtünk, mi is megkaptuk a Szentlelket, Isten szeretetét. Bennünk azonban később görcsök és ellenkezések keletkezhetnek. Többre értékeljük testi életünket Isten szereteténél, ezért nem engedjük át teljesen a Szentléleknek. Jézus az Atya szeretetének tüzét hozza a földre. S vágyódik arra, hogy ennek elengedhetetlen előfeltételeként először ő keresztelkedjen meg. Vágyódik rá azért, hogy ez a tűz elinduljon a földön. De vágyódik azért is, hogy túl legyen rajta. Jézust mint embert nem kis szorongással töltötte el a kereszthalála. Gondoljatok a Getszemáni-kerti vérrel verejtékezésre.

Az evangéliumi élet meg nem értést vált ki az emberekből. Mit teszel ekkor? Krisztust választod minden megalkuvás nélkül? Itt nincs félmegoldás! Ezért: „Szembekerül az apa a fiával, és a fiú az apjával, anya a lányával és a lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.” Ha követed őt, számíthatsz arra, hogy szembekerülhetsz embertársaiddal. Ekkor döntened kell, hogy kit részesítesz előnyben. Ez bizony igaz a közösségre is. Ha a hívő közösségben nincsenek próbatételek, egyfajta „állóvízzé” válik, az annak a jele, hogy tagjai már nem az evangéliumi úton járnak.

Ha szereted Jézust, engedd, hogy a tűz téged is elérjen! Engedd be az életedbe a Szentlelket! Ne félj, ha a többiek lenéznek, kigúnyolnak, mert Jézus érted is imádkozott az utolsó vacsorán e szavakkal: „Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.”

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria