Vuhan mártírjai – Szentek, akiknek különösen is kérhetjük a közbenjárását a járvány alatt

Szent Jean-Gabriel Perboyre vincés pap volt. Franciaországból érkezett Vucsangba, mely ma Vuhan része, ahol 1840-ben vértanúhalált szenvedett. Egyik tanítványa, egy katekumen árulta el őt pénzért. Miután elfogták, leláncolva tartották, kínozták, majd egy fakeresztre kötözték. Szent François-Régis Clet is vincés pap volt, aki szintén Vuhanban szenvedett mártírhalált 1820-ban.

Anthony Clark sok időt töltött Vuhanban az életüket tanulmányozva. Az amerikai történész a CNA-nak beszélt Vuhan mártírjairól, akik különösen alkalmas közbenjárói lehetnek a koronavírus miatt megbetegedetteknek. „Perboyre és Clet is megfulladt, úgy haltak meg, hogy nem kaptak levegőt, ezért ők a legjobb közbenjárók ebben a betegségben. Perboyre-nak a kínzások során ütötték a hátát és arra kényszerítették, hogy törött üvegre térdeljen. Ő tudta, mi a fizikai szenvedés, ezért is jó közbenjáró és vigasztaló a jelenlegi járvány áldozatai számára” – magyarázta a történész.

Vuhan ma a koronavírus-járvány kitörésének helyeként híresült el. Valamikor ez volt a katolikus misszionáriusok központja, akik kórházat alapítottak a városban. A Vuhani Központi Kórház előtt – ebben a kórházban halt meg Li Ven-liang orvos, aki a kínai hatóságokat megelőzve először hívta fel a figyelmet a járványra – az olasz misszionárius, Eustachius Zanoli OFM szobra áll. A mellszobor alatt egy táblán kínai és angol felirat olvasható: „Az olaszországi Eustachius Zanoli volt az első római katolikus püspök Kelet-Hupejben. 1886-ban meghívta ide azokat az irgalmas nővéreket, akikre rábízta az 1880-ban Hankouban [ma Vuhan része – a szerk.] alapított kórházat, ahol a nővérek szociális ellátást biztosítottak. A kórház képezi az alapját az 1955-ben Vuhanban alapított 2. számú kórháznak, amelyből aztán a jelenlegi Vuhani Központi Kórház 1999-ben megalakult.”

Egy másik járványkórházként működő közeli intézményt 1926-ban ferences missziósok alapítottak Hankou városban. Nevét az olasz ferences misszionáriusról, Pascal Angelicus Melottóról – kínai nevén Mei Zhanchun – kapta, aki szintén vértanúhalált szenvedett; elrabolták, majd egy mérgezett golyóval hasba lőtték 1923-ban. Halálakor ezt mondta: „Boldog vagyok, hogy a kínaiakért halok meg. Kínában a kínaiakért éltem, és most boldogan halok meg értük.” A Mei atya emlékét őrző katolikus kórházban ferences nővérek dolgoztak mindaddig, míg a kommunista forradalom után, 1952-ben ki nem tiltották őket az országból.

„A katolikus közösség sokat szenvedett a kulturális forradalmat követően Mao uralma alatt. Akkoriban elrejtették mártírjaik, Perboyre és Clet síremlékét, hogy így óvják azokat, mert e két szent tisztelete nagyon erős és ma is jelen van a közösségben” – mondta Anthony Clark.

„Amikor ott jártam, meglátogattam a szemináriumot, ahol ma a síremlékük látható. Vuhan katolikusai Eucharisztia-tisztelők, és különösen büszkék a két vincésre, akik értük haltak meg.”

A 19. században sok misszionárius érkezett Kínába, akik jól tudták, hogy valószínűleg sose térnek onnan haza. Szent Perboyre egy levelében ezt Kínából: „Nem tudom, mi vár rám azon az úton, ami megnyílik előttem, kétségtelenül a kereszt, ami a misszionárius mindennapi kenyere. Hogy is kívánhatnánk magunknak jobbat, amikor a keresztre feszített Istent hirdetjük?”

Perboyre földi maradványait Párizsba vitték, a vincés anyaházba. Ma teste anannak a templomnak egy mellékkápolnájában nyugszik, ahol Páli Szent Vincéé is. Clark rámutatott, hogy Perboyre-t Lisieux-i Szent Teréz is tisztelte, imakönyvében volt egy neki ajánlott szentkép.

Amikor Perboyre-t szentté avatták 1996-ban, Szent II. János Pál azt mondta: „Azokon az utcákon, ahová küldték, megtalálta Krisztus keresztjét. Az Úr követésében naponta gyakorolva az alázatosságot és szelídséget, teljesen azonosult Krisztussal… Miután elítélték és megkínozták, megdöbbentően hasonló szenvedéseken ment át, mint Krisztus a keresztúton, és halála is nagyon hasonló volt az ő kereszthalálához.”

Szent François-Régis Clet-t II. János Pál pápa 2000 októberében avatta szentté, 33 másik misszionáriustársával és 87 kínai születésű katolikussal együtt, akiket a Csing-dinasztia (1644–1911) idején végeztek ki.

Michael Fu Tieshan püspök, a hivatalos kínai egyház akkori vezetője a szentté avatást „nyilvános megaláztatásnak” nevezte. Ő volt az első „hazafias” püspök, aki egyébként éppen Vuhanból származott, és akit a kommunista vezetés nevezett ki 1958-ban.

A mai vuhani katolikusok különösen is tisztelik Szent François-Régis Clet-t, aki sokat tanított a bűnbocsánat szentségéről. „A hívek ma hosszú sorokban állnak azon gyóntatószékek előtt, ahol az Egyház tanításához hű papok gyóntatnak, és ez gyönyörű tanúságtétel” – tette hozzá Anthony Clark.

Fordította: Bodó Márta

Forrás: CNA/Romkat.ro

Fotó: Wikimedia Commons; Chris Buckley Twitter-oldala; Vincentians.com

Magyar Kurír