Zsódi Viktor piarista tartományfőnök nagyböjti üzenete

Kedves Rendtársak, Munkatársak!
Kedves Diákok!

Ilyenkor, a nagyböjt küszöbén gyakran érezzük úgy, hogy ez az időszak egyfajta lelki edzőtábor, ahol a lemondások listáját kell kipipálgatnunk. XIV. Leó pápa idei üzenete azonban egy mélyebb rétegre mutat rá: a meghallgatás és a böjt szoros összefüggésére. A Szentatya arra hív minket, hogy „kezdjük el lefegyverezni beszédünket”. Ez a kép, a fegyvertelen beszéd képe, fontos nekünk, piaristáknak, hiszen Kalazanci Szent József nem egy zárt intézményt álmodott meg, hanem egy olyan közösséget, amely nyitott a világ kiáltására.

A közelmúltban nálunk járt Carles Gil i Saguer atya a generális vizitáció keretében. Beszélgetéseink során megerősített minket abban, hogy a magyar provincia küldetése ma is élő, de felhívta a figyelmet arra is, hogy milyen fontos a „meghallgatás kultúráját” gyakorolni. Ez nem csupán csendet jelent, hanem aktív figyelmet a másik ember, a diák, a kolléga felé. Ahogyan a generális atya már nyári levelében is fogalmazott: „Engedjük, hogy a Szentlélek inspiráljon minket az új utak keresésében.”

Ezek az új utak pedig gyakran ott kezdődnek, ahol a saját hangunkat kicsit háttérbe szorítjuk, hogy teret adjunk Isten igéjének és a felebarátunk szavának.

Képzeljük el egy pillanatra a pusztai vándorlást. Ne a homokdűnéket, hanem azt a belső állapotot, amikor az ember minden felesleges dolgot hátrahagy. Hiszen Izajás próféta emlékeztet minket, hogy az Istennek tetsző böjt nem a külsőségekről szól. Hanem olyan, mint amikor a régi, elhanyagolt kertet elkezdjük rendbe tenni. Először ki kell hordani a törmeléket, ki kell tépni a gazt, hogy a forrás újra utat találjon. A mi életünkben ezek a „törmelékek” lehetnek a bántó szavak, a mások feletti elhamarkodott ítélkezés és az a belső zaj, ami megakadályozza, hogy észrevegyük a mellettünk lévő ember szükségét. A nagyböjt lehetőséget ad arra, hogy „kisebbedjünk”, ahogy Keresztelő János mondta, hogy Krisztus növekedhessen bennünk.

Ez a „kisebbedés” nem önfeladás, hanem helyteremtés. Amikor lemondunk egy csípős megjegyzésről a közösségi médiában, vagy nem csatlakozunk a távollévők kibeszéléséhez, valójában a szabadságunkat gyakoroljuk.

Megmutatjuk, hogy nem a reflexeink és az indulataink szolgái vagyunk.

Ez a negyven nap ne csak a tilalmakról szóljon: keressük meg azokat a pillanatokat, amikor a „hallgatás” valódi találkozássá válik. Merjük bátran elhinni, hogy Isten a másikon keresztül is szólni akar hozzánk.

Kedves Diákok!

Ti tudjátok a legjobban, mennyi zaj vesz körül titeket.

A nagyböjt nem azt kéri, hogy vonuljatok ki a világból, hanem hogy találjátok meg benne a saját „belső szobátokat”. Azt a helyet, ahol nem kell bizonyítani, és nem kell megfelelni az elvárásoknak. Isten ugyanis már most ismer és szeret titeket.

Bátorítalak benneteket, hogy ebben az időszakban figyeljetek a szavaitok súlyára. Próbáljátok ki, milyen az, amikor a beszéd épít, és nem rombol. Nézzetek rá a környezetetekre: ki az, aki magányosan várja, hogy valaki végre tényleg meghallgassa őt? A válaszokat ott találjátok a mindennapjaitokban, az osztálytársatok tekintetében vagy a családtagjaitok szavaiban.

Kívánom mindannyiunknak, hogy ez a nagyböjt ne teher legyen, hanem felszabadító felfedezés. Hogy a végén ne csak a „húsvéti sonkáig” jussunk el, hanem a belső derűhöz, amely abból fakad, hogy Isten közelségében élünk. Engedjük, hogy Ő vezessen minket, és akkor valóban olyanok leszünk, mint az öntözött kert, amelyben az élet újra és újra kivirágzik.

Áldott készületet kívánok mindannyiótoknak!

Szeretettel:

Zsódi Viktor SchP
tartományfőnök

Forrás és fotó: Piarista Rend Magyar Tartománya

Magyar Kurír