A cserkészek ezzel nemcsak egy régi vallásos szokást ápoltak, de saját csapatuk hagyományát is: 1990-től ugyanis mintegy húsz éven át minden évben őrizték nagypénteken és nagyszombaton a szentsírt a szombathelyi székesegyház Madonna-kápolnájában. Aztán pár évre megszakadt ez a hagyomány, ám tavaly úgy döntöttek, felelevenítik.
Így nagyszombaton délelőtt a kis- és nagycserkészek egymást váltva álltak őrt őrsi zászlóikkal a szentsír mellett. Mivel létszámban és lelkesedésben nem volt hiány, idén a Szent Kereszt-ereklye melletti őrséggel is kiegészült a szolgálatuk.
A pihenő őrök a Brenner János Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégiumban húsvéti kézműves foglalkozáson vettek részt: nemezeltek, dekupázsoltak, festettek. Közben lelkileg is feltöltődtek: gitáros énekeket énekeltek és elmélkedtek az Úr Jézus haláláról. A szentsír őrzése közös imádsággal zárult.
A frank-római rítusban már a 9. században élt az Eucharisztia elrejtésének vagy a kereszt eltemetésének szokása, mellyel Jézus sírba tételét jelenítették meg. A 12. században a templomok szentélyében vagy mellékoltárán alkalmilag összeállított ravatalokat helyeztek el, ezekből alakultak ki az állandó szentsírok. A Megváltó alakját a 14. századtól kezdve helyezték el a szentsírokban.
Magyarországon a szentsírállítás első nyoma Hartvik győri püspök Agendájában (1093) bukkan föl a kereszt imádásával és az Oltáriszentség kitételével kapcsolatban.
A szentsír körüli díszőrségállás valamikor céhes, illetve jámbor társulati kiváltság volt, tagjait jézuskatonának hívták. A Ferenc József-i időkben a városokban a katonaság adott őröket.
(Forrás: Magyar katolikus lexikon)
Szöveg és fotó: Nagylaki András csapatparancsnok, 387. sz. Szily János cserkészcsapat/Szombathelyi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria