A találkozó első részében Pakot Géza SJ Szent Ignác példájából kiindulva vezette fel, hogyan válhat egy seb, sérülés áldássá életünkben.
A legnagyobb sérüléseink abból származnak, hogy megengedőek vagyunk – mondta elmlékedésében a jezsuita atya. – Jobbra is, balra is hajlunk, mindenkinek a kedvére szeretnénk tenni, és ez magával tud ragadni minket. Ez a magatartás megtérést kíván. Szent Ignác megtérése nem egy életidegen életmód elkezdését jelentette, hanem még inkább életigenlővé vált. Szent Ignác azt javasolja, amikor kiüresedünk, a vigasztalanságban találjuk magunkat, amikor a hitünk, reményünk, szeretetünk lecsökken, lanyhák leszünk, akkor próbáljunk többet imádkozni, böjtölni, hogy helyet teremtsünk az új élet megjelenésének.
Az előadást követően kiscsoportban beszélgettek a résztvevők arról, hogy hogyan vált áldássá életükben a seb.
A találkozó második részében arról volt szó, mit jelent a szeretet elnyerése. A Szent Ignác-i lelkiségének lényege szerint a szeretet kölcsönös cserét jelent.
A jelenlévők arról is megosztották gondolataikat, mit jelent számukra elmélyülni Istenben, a lelkiségben, hogyan hat ez elköteleződésükre, a szolgálatra, egy olyan magatartás kialakítására, amely rendelkezésre állást jelent. Ehhez a közösséghez tartozásból merítenek erőt, melyben a kölcsönös elfogadás a legnagyobb vonzerő.
Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria