A tatárjárás kora utáni szamosfalvi templom búcsünnepén Szent Erzsébetre emlékeztek

A szentmise bevezető gondolataiban László Attila kolozs-dobokai főesperes felhívta a figyelmet arra, hogy Isten bízik teremtményében és segíti az embert a bűn és a rossz legyőzésében. A búcsú kegyelmeivel Jézus – Szent Erzsébet életpéldája nyomán – képessé tesz a cselekvő szeretetre. Gazdag, aki Isten gazdagságából és szépségéből merít, a szentektől tanul, megéli a közösségben a szeretetet tettei által. A magányban viszont szegénnyé válhatunk, mert ekkor felszínre törhetnek gyengeségeink, szegénységeink.

A betegségéből gyógyuló László Attila főesperes-plébános szentbeszédét a csíkszentsimoni Ferencz Zsolt gyakorlati éves kispap egészítette ki tanúságtételével, Szent Erzsébet szavait idézve: fontos az embereket boldoggá tenni, mert ezen keresztül Istenhez vezethetjük őket. A szolgáló szeretet a törődéssel azt adja, amije van, és azt, amire a másiknak szüksége van. Érdekek nélküli jócselekedeteink visszahatnak ránk, Isten felé emelnek.

A főcelebráns, Jánossi Imre segédlelkész ünnepélyesen megáldotta a szeretet és a gondoskodás jelképeit, a rózsákat és az oltárasztal elé helyezett péktermékeket, majd Janó Kinga zenepedagógia szakos egyetemista elénekelte a Panis angelicust.

Az eseményről való beszámolót teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Cziple Hanna-Gerda

Magyar Kurír