Az ünnepi szentmisét Bodó Zoltán magyaróvári plébános meghívására Schmatovich János székesegyházi kanonok, nyugalmazott professzor celebrálta. Schmatovich János elmondta, a szomszédos Bezenye szülötteként gyermekkorában rendszeresen részt vett a Háromtölgy-kápolnát felkereső zarándoklatokon, ahol három nyelven, németül, horvátul és magyarul imádkoztak, énekeltek. A nyugalmazott teológiai tanár hozzátette: bajor vidéken hagyomány, hogy három tölgyfa alkotta ligetekben kialakított helyeken tisztelik a Szűzanyát. Valószínű, hogy ezt a szokást vették át a magyaróváriak is.
Schmatovich János szentbeszédében a Szűzanya hét fájdalmáról elmélkedve kifejtette: Mária fájdalmai a mai ember fájdalmai is egyben. Ahogy a Szent Családnak menekülnie kellett, úgy ma is sok országban kényszerítik arra az ott élőket, hogy elhagyják szülőföldjüket. A tizenkét éves Jézust szülei keresték Jeruzsálemben. Isten ma is keresi az elveszett embereket. „Segíts nekik, Szűzanya, hogy visszataláljanak Szent Fiadhoz!” – fohászkodott a lelkipásztor. A kereszt alatt álló Szűzanya arra tanít minket, hogy a bűntől megszabadulhatunk, ezért nem kell félnünk a haláltól.
***
A Háromtölgy-kápolna Jummerspach Frigyes építész (1819–1898) tervei alapján készült 1890-ben. Felépítésében meghatározó szerepet játszott Steiner Márton (1828–1892) magyaróvári plébános, aki e célból gyűjtést szervezett. Negyven évvel később, 1929-ben az épület közadakozásból harangot is kapott.
A kápolna kialakulásával kapcsolatban több monda is létezik. A legismertebb szerint a Feketeerdő felé vezető út melletti sűrű erdőben egy kéményseprő legényt farkasok támadtak meg. A legény a farkasok elől egy fára menekült, és imádkozni kezdett a megmeneküléséért, ami csodálatos módon be is következett. Hálából a kéményseprő az egyik fára egy szentképet akasztott, az idő múlásával egyre több hívő kereste fel ezt a helyet.
Más változatok szerint a farkaskaland pásztorokkal, illetve muzsikus cigányokkal esett meg. A szentkép helyett Szűz Mária szobra szerepel fogadalmi tárgyként, sőt néhol magának Szűz Máriának a megjelenéséről is szó esik.
A kápolna az 1950-es évekig búcsújáróhely volt, a búcsút áldozócsütörtökön tartották, amelyen nemcsak Magyaróvár Majorok városrészének lakói vettek részt, de érkeztek zarándokok Mosonból, Halásziból és Feketeerdőről is.
Forrás és fotó: Horváth Gábor/Győri Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria