Egy tizenegyedikes diák az önkéntes szolgálatról

Kishírek – 2022. május 11., szerda | 15:21

Az újfehértói – a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezethez (KOSZISZ) tartozó – Szent István Gimnázium és Technikum négy diákja vállalt önkéntes munkát a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász nyíregyházi intézményében. Egyikük, a 11. osztályos Szabó Zsófia Boglárka véleményét és tapasztalatait osztotta meg a Kolping újságban megjelent írásában, melyből részleteket közlünk.

(...) Szörnyű hallani a híreket a különféle háborús helyszínekről, az okozott károkról, az elhunytakról és a sok menekült emberről, akik otthagyták a háború előtt biztonságot nyújtó otthonukat, esetleg a rokonaikat, barátaikat. Sajnos a menekültek egy része más országok és azok lakosainak segítségére szorulnak, hiszen vannak, akik nem tudják, hogy mit hoz majd a következő nap, lesz-e mit enniük, lesz-e meleg hely, ahol aludhatnak, és tudnak-e majd a továbbiakban is gondoskodni a családjukról. Emiatt fontos, hogy minél többet segítsünk ezeken az embereken...

Napokkal ezelőtt én is részt vehettem egy, az újfehértói Juhász Imre római katolikus plébános által szervezett önkéntes munkán. A helyszín a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász intézménye volt Nyíregyházán.

Négyen mentünk a gimnáziumból (...) Rendezett sorokban álltak az ételek, a plafonról ruhák lógtak le, a sarokban temérdek pléd foglalt egymáson helyet, emellett mindenfelé dobozok halmát lehetett még látni. Két kedves ember fogadott minket, és néhány perc múlva nekiálltunk a munkának. A feladat ötven élelmiszercsomag elkészítése volt, ami így elsőre nem tűnik nehéznek, de a valóságban egyáltalán nem könnyű. (...) Hálás vagyok azért, mert tudom, hogy segíthettem az ottani dolgozóknak és a határra érkező embereknek is.

... az ilyen munka képes arra, hogy kikapcsolja az agyunkat a mindennapok gondjai elől. Rájövünk, hogy a mi kis kényelmes életünk nem mindenki számára adatott meg, így háttérbe szorulnak a kicsinyes gondjaink, persze, elhiszem és tudom is, hogy vannak kivételek.

Számos olyan civil vagy állami szervezet létezik, amely segítségnyújtással foglalkozik, emellett különféle változatai vannak a rászorulók megsegítésének, így könnyen meg tudjuk találni azt a módot, amely által mi is hozzájárulhatunk ezekhez. Szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ne futamodjon meg az önkéntes munkától, hiszen egy ember egy vagy akár több napját tehetjük szebbé. Gondoljunk csak bele, milyen jó érzés, amikor nekünk segít valaki, legyen az egy házi feladat, munkával kapcsolatos ügy, vagy csak egy általános hétköznapi dolog.

(...) nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is tudunk segíteni. Ha a mostani háborús helyzetre gondolunk, akkor biztosan akad körülöttünk legalább egy olyan menekült ember, akivel ha nem is tudunk beszélni, egyszerűen csak rámosolyoghatunk. Nem tudhatjuk, hogy az a bizonyos személy mikor láthatott utoljára egy mosolyt, és mennyit jelenthet neki.

Ne feledkezzünk meg az imáról sem, hiszen hatalmas ereje van. Úgy gondolom, hogy ezt akár az összes ember meg tudja tenni. Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, a többit pedig bízzuk Istenre! (...) tegyük fel magunknak azt a kérdést, hogy mi hogyan nyújthatunk másoknak segítséget, és ne féljünk valóra váltani a tervünket! Legyünk hálásak mindennap a jólétünkért, és cselekedjünk, hogy mások se szűkölködjenek! „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25,40).

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria