Élő rózsafüzér Gyergyószentmiklóson

Kishírek – 2018. október 17., szerda | 10:59

Október 7-én élő rózsafüzér zarándoklatot tartottak Gyergyószentmiklóson. Az imádságos eseményről Ferenczi Julianna írt személyes beszámolót.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Október a Szűzanya hónapja, és ez összekapcsolódik a rózsafüzér imádságával. Óhatatlanul is eszembe jut az ima, az ima módja és milyensége, kötött vagy szabadon mondott ima. Melyikünknek melyik a sajátja? Mit szoktam naponta imádkozni? Mennyiségre vagy minőségre figyeljek? Rohanok, elmegyek a lényeg mellett, vagy megállok, és meglátom, megélem a perc, a pillanat szépségét? Rohanok reggel, érjem el az autóbuszt, az késik, belefér egy tized, rohanok egyik iskolából a másikba, van öt percem, belefér egy tized rózsafüzér: „aki érettünk a nehéz keresztet hordozta”…  Nem veszem elő a táskámból a rózsafüzért, az ujjamon számolom, még öt, három üdvözlégy, közben egy ismerős dudál, kiköszön, és intek … Hol hagytam abba? Jön egy ismerős néni, beszélgetne, de rohanok, (...) és közben gondolkodom, még hány üdvözlégy, annyira akarom, de a külső tényezők zavarnak. Imacsoportomba nem minden hónapban érek el imádkozni a rózsafüzért, ugyanis nem értem haza hat órára, de ha hazaértem is: házimunka, fáradság, és sorolhatnám. Szóval kifogásom van elég, nem imádkozom jól és eleget a rózsafüzért, valahogy nem alakult ki a rendszeresség.

Elérkeztünk 2018. október 7-hez – e napra van hirdetve az élő rózsafüzér zarándoklat városunkban, érzem a belső késztetést, részt akarok venni, vasárnap van, akarom, hogy sokakkal együtt imádkozzam a rózsafüzért.

Csodálatos napsütés, szép vasárnapi délután. Tudom, nem érek rá az elejétől, de azt tervezem, hogy legalább félúton csatlakozom, valami belső késztetés hajt ott lenni, megélni, minőségileg átélni az imádságot.

Jön a figyelmeztető SMS: „Vigyázz, hamarabb indulunk, mint ahogy hirdették. Rohanok, újra rohanok, ismerős a helyzet … Mintha órára rohannék, rendezem a gondolataimat, rá akarok hangolódni. Ismerősökhöz csatlakozom, hogy mondjuk közösen az imát; sokan vagyunk, vonulunk, dudál egy kocsi, ráfigyelek, ki mit akar, érdekes módon nem zavarodom össze. Mellettem, mögöttem, előttem hangosan mondják: „aki értünk...”. Igen, itt vagyok, jelen vagyok, mondom én is: „asszonyunk, Szűz Mária...”. Érzem, jó nekem itt lenni. Megáll egy szekér, leszáll egy férfi, leveszi a kalapját, keresztet vet, elcsodálkozom, s mintha kibillennék, de nem enged a hangos ima, visszacseng bennem, lüktet, érzem, és mondom hangosan a titkokat, az üdvözlégymáriákat, felajánlva családomért, diákjaimért, barátaimért, papjaimért. Megragad György Balázs atya mondata: „Engedjük a Szűzanyát, hogy lakjon nálunk!” Igen, engedjem be a máriás lelkületet az életembe!

A zarándoklat végén a Szent István-plébánia kertjében megáldják a Csíksomlyói Szűzanya-szobor másolatát. Érzem: megérkeztem. Napi öt percre ide betérhetek, imádkozhatok egy tized rózsafüzért; nem dudál az ismerős az autóból, nem vonja el a figyelmemet semmi, és égi Édesanyámmal csendben, megélhetem itt a pillanat varázsát.

Hálás vagyok a szervezőknek, élmény volt számomra részt venni a zarándoklaton, és jó volt a felismerés, hogy sok fejlődni valóm van még.

Megálmodója és szervezője Keresztes Zoltán, a gyergyószentmiklósi Szent István ereklyéjének átvitele templom plébánosa. Idén második alakalommal szervezték meg az élő rózsafüzér zarándoklatot; bekapcsolódtak a többi katolikus plébánia papjai és hívei (Szent Miklós-plébánia, Munkás Szent József-plébánia, Örmény plébánia). Hatvan és száz között volt a résztvevők száma, hiszen volt, akinek sok volt a hét kilométeres zarándoklat, ezért volt, aki kiállt a sorból, és volt, aki bekapcsolódott.

Szöveg: Ferenczi Julianna

Forrás és fotó: Szent István ereklyéjének átvitele plébánia, Gyergyószentmiklós

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria