Kisboldogasszony-napi búcsú Máriakálnokon

A szombat esti szentmisét Licz Csaba mosoni újmisés káplán mutatta be. A kora őszi, néha esővel és széllel fűszerezett időjárás ellenére megtelt a kápolnánk. A szertartás végére a szorgos kálnokiak előkészítették a körmenethez a gyertyákat, hogy az Oltáriszentséget követve mindenkinek jusson egy kis lángocska. Krisztus valóságos testét követve, énekelve és gyertyát tartva tettük meg a körmenet útvonalát, ezzel is kifejezve keresztényi kötelességünket, hogy Krisztus világosságát elvigyük a világba.

A vasárnapi szentmisét Fülöp Tamás újmisés, magyaróvári származású atya mutatta be. A borongós időben nem sokkal a szentmise előtt úgy tűnt, alig lesznek páran. Mire a kezdést jelző harangszó elhalkult, és felcsendült a kezdőének, a kápolna előtti kis liget is megtelt a környékből érkezett zarándokokkal. A kunszigeti hívek az idei évben is gyalog zarándokoltak el Máriakálnokra.

A szentbeszédben Fülöp Tamás többek között arra irányította figyelmünket, hogy nálunk, magyaroknál milyen szépen elkülönül a Kisboldogasszony és a Nagyboldogasszony ünnepe, már az elnevezésben is. A Szűzanya földi születése csak kis boldogság a mennyei dicsőséghez képest, így bár a születésnapja kisebb jelentőségű, de Mária élete és igenje kellett ahhoz, hogy elnyerje a nagyobb boldogságot: a mennybevételt. Nekünk is meg kell tanulni Máriával együtt kicsinynek lenni, teret adni Istennek. A búcsú is alkalom arra, hogy kiszakadjunk a profán világból, közelebb kerüljünk Istenhez. A szentmise végén Tamás atya újmisés áldásban részesítette a jelen lévő híveket, zarándokokat.

Forrás: Győri Egyházmegye

Szöveg: Flehner Péter

Fotó: Csonka József

Magyar Kurír