A színház óriási (nem is telt meg teljesen), de igen sokan voltak kíváncsiak a filmre akár első, második vagy sokadik alkalommal. Hatalmas élmény, nagypénteki élmény. Persze nem helyettesítheti a templomi szertartást, az Egyház hivatalos liturgiáját, ám ha az délután volt, a film mindenképpen belefért a nap (immár munkaszüneti nap) ünneplésébe. A hatás most sem maradt el: döbbenet, felszisszenések, csend, a stáblista végigfutása alatt is a székükben maradt mozdulatlan nézők...
Hála és köszönet Ókovács Szilveszternek, a Magyar Állami Operaház főigazgatójának, aki lehetővé tette a színházi vetítést! Lehet, hogy ezután ez a film annyira hozzátartozik majd nagypéntekhez, mint a Himnusz és a Szózat március 15-hez vagy október 23-hoz... Ez az a film, amelyet fiataljainknak is látniuk kell, ami tanít, ami evangelizál, ami elmélyíti hitünk legkomolyabb tartalmát. Ha igaz, Szent II. János Pál pápa annak idején, amikor látta a filmet, ennyit mondott: „Igen, ez így történt!”
Forrás: Pákozdi István
Fotó: MTI
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria