Mit rejt az egyeki hálaláda?

A hálaládába bárki bármikor elhelyezheti a családjáért, a mindennapok történéseiért, apró eseményeiért megfogalmazott köszönő sorait – arra is van lehetőség, hogy a templom csöndjébe elmerülve vessék papírra a szívből szóló üzeneteket.

*

Miért is fontos a hála kifejezése? Gyökössy Endre református lelkész a következőket írta ezzel kapcsolatban: „Sokáig kerestem, hogy tulajdonképpen mi a különbség a homo sapiens, az eszes ember és a homo christianus, a keresztény ember között. Előadás-sorozatot is tartottam erről, amelynek a végén valaki megkért arra, hogy ne huszonhét igehirdetésben, hanem egy mondatban mondjam meg, mi a különbség. Mostanra már egyetlen szóval tudom érzékeltetni a különbséget; ez a szó: a HÁLA.

A homo sapiens úgy gondolja: dolgozom érte, jár nekem, sőt, nagyobb jár, minden jár nekem. Kevés munka mellett is sok minden jár. A homo christianus ott kezdődik, hogy maga sem tudja, hogyan, de egyszer csak elkezd melegedni a szíve, és megköszöni, hogy süt a nap, hogy nem esik az eső, megköszöni a kenyeret. Jézus mindig megköszönte. Soha nem törte úgy meg, hogy égre ne nézett volna, és hálát ne adott volna. Az Isten Fia megköszönte. Egy régen elporladt kis eres, öreges nagyanyai kézre emlékezem, ahogy a nagy falusi kenyeret magához fogta, és mielőtt megszegte volna (katolikus volt), kis keresztet rajzolt rá a kés hegyével. A hála.

Itt eldől, hogy csak homo sapiensek vagyunk-e, vagy van valami közünk a homo christianushoz. (...) Van-e hála a szívünkben, hogy van még, akivel együtt törjük meg, együtt esszük meg: van férjünk, feleségünk, gyermekünk? Olyan természetes ez? Nem. Hálás vagy-e az Úrnak, hogy van, akivel együtt eszed a kenyeret? Hogy van hol megenni a kenyeret, fedél van a fejed fölött?  (...) Nem Istennek van a hálánkra szüksége – nekünk van szükségünk a gyógyító, őrző, minket féltő Istenre! A mi érdekünkben tanítgat minket, hogy gondoljunk bele az Ő szeretetébe, és egyszer csak hátha önként felbuzog bennünk valami, amit – jobb szó híján – így mondunk: hála.”

Forrás és fotó: Öröm-hír Sajtóiroda/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír