November elsején észrevétlenül mindannyian egy közös zarándoklaton veszünk részt. Nem kegyhelyre érkezve, hanem kegyeleti helyre;
nem énekszóval, hanem csöndben és némán, szívünkből föltörő sóhajtásokkal és imádságokkal; nem üres kézzel, hanem gyertyákkal, virágokkal és mécsesekkel
– így érkeztek a nyírlugosi görögkatolikus Szent Péter és Pál Óvoda kis zarándokai is a közeli temetőbe, ahol a mindenki sírját jelképező kereszthez siettek.
Itt várta őket András és Dávid atya, hogy hagyományt teremtve együtt emlékezzenek meg az elhunytakról – ősökről, hősökről, a mindennapok „szentjeiről”, akiket november elsején csöndes imádságainkkal életre és lélekre keltünk.
Mindenkinek vannak olyan elhunytjai, akikre emlékezni akar, akik értéket és mértéket képviseltek életükkel, hitükkel, emberségükkel.
Ezen a napon így szerettünk volna mi is emlékezni és „örök emléket” készíteni.
Szöveg és fotó: Ignácz András
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria