Többen tájegységük népviseletében, illetve cserkészegyenruhában jöttek a pozsonyi dómba, ahol Molnár Tamás, pozsonyi magyar lelkipásztor a szentmise főcelebránsaként köszöntötte az ünneplőket. A lelkipásztor felhívta a hívek figyelmét arra, hogy a pozsonyi szentmisére olyan helyen gyűltek össze, ahol királyok és királynék, illetve egy királynő fejére került egykor a magyar korona, abban a székesegyházban, amelynek égbe ívelő tornyán az aranypárnán fénylő korona hirdeti, hogy népünk gazdag történelmének egy korszakában, az 1563 és 1830 közötti években ezen a helyen került sor a koronázási szertartásokra.
István imádkozó lelkületére összpontosított az elmélkedés gondolatmenete. Molnár Tamás megemlítette, hogy István nem csak saját magáért, másokért is imádkozott. Az országfelajánlás is ennek a bizonyítéka. Az Istvánt jellemző Mária-tisztelet évszázadokon át tovább jellemezte a magyar nép lelkületét.
„Azért is imádkozz, hogy Isten tartsa távol tőled a restséget és a tunyaságot” – emelte ki a szentmise szónoka István egyik intelmének újabb sorát. A lelkipásztor meghívta a híveket arra, hogy a következő István-napig mintegy feladatként még tudatosabban és rendszeresen imádkozzanak és tegyenek ki-ki a maga képességeihez és lehetőségeihez mérten – de restséget és tunyaságot nem ismerve – a színvonalas nevelésért és oktatásért a családokban, óvodákban és iskolákban, valamint a hitoktatás terén; továbbá, restséget és tunyaságot félre téve fáradozzanak a családokért, a Bibliából is ismert isteni terv szerinti családmodell és minden emberi élet méltóságáért, de imádkozzanak a gondokkal küzdő családokért, illetve a széthullott családok tagjaiért is.
„Legyünk Szent István apostoli király példáját követő, Mária imádkozó népe! Legyünk a szent korona sziklára építő nemzete!” – hangzott el a szentmisén.
Az írást teljes terjedelmében ITT olvashatják.
Forrás: Pozsonyikatolikusok.sk
Fotó: Prikler László
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria