Zarándoklat a máripócsi kegykép harmadik könnyezésének emlékére

Máriapócs a magyarországi, de talán azt sem túlzás állítani, hogy a Kárpát-medencei görögkatolikusság lelki központja. Az évi több százezer látogató többnyire kérni vagy hálát adni jön ide. Kérik az Istenszülő közbenjárását, majd megköszönik azt. A kegyhelyen szolgálatot tevők tanúi a napjainkban történő csodáknak.

Legtöbben az Istenszülő ikonja előtt imádkoznak. Az előtt a kép előtt, amely – miután az első csodát követően az eredeti ikont Bécsbe vitték – újra könnyezett 1715-ben, majd 1905-ben. A legutóbbi könnyezés 115. évfordulója december 3-án volt, amikorra a nemzeti kegyhely közös imádságot és zarándoklatot hirdetett.

Nyáron és ősszel sokan érkeztek, most azonban sejthető volt, hogy (tekintettel a munkanapra, a hideg időre, a járványügyi helyzetre...) csak kevesen jönnek el. Orosz István parókus azt mondta, az sem baj, ha csak ketten mennek, ő és a felesége... de nagyon jól esett neki, hogy volt harmadik csatlakozó is.

Utrenyét imádkoztak a kegytemplomban, majd néhány óra alatt beszélgetve, elmélkedve bejárták a kijelölt ösvényt. A megállóknál gazdagították egymást gondolataikkal, a táblákra írt szövegekkel kapcsolatos asszociációikkal. Visszatérve a bazilikába Akathisztoszt énekeltek az Istenszülő tiszteletére, este pedig – szokásosan – Szent Liturgia, majd vecsernye volt.

A szépen végzett szertartásokkal, a fáradságos gyaloglással, a betegekért mondott könyörgésekkel egyetlen dolgot juttattak kifejezésre: „Valóban méltó dicsérni téged, Istenszülő…” (Aranyszájú Szent János liturgiája)

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Magyar Kurír