„Majd én tollak téged” – Kerekesszékkel a Caminón

Kitekintő – 2018. április 10., kedd | 19:54

Két barát megcsinálta a Caminót – ilyet hallottunk már sokat. Még olyat is, hogy nem ért véget a barátságuk az út végére. De kerekesszékkel, hegyeken át, 800 kilométert?

A korábban dizájnerként dolgozó idahói Justin Skeesuck súlyos neuromuszkuláris (ideg- és izomrendszeri) betegsége miatt nem tudja használni végtagjait. Ennek ellenére zarándokútra indult legjobb barátjával, Patrick Gray-jel, mégpedig a Szent Jakab-útra, az El Caminóra, majd könyvet írtak tapasztalataikról. Egy nemrég készült interjúban visszaemlékeztek az út fizikai fáradalmaira, és arra, mennyire érezhetően velük volt Isten végig az úton.

A kerekesszékben élő Justin egy utazós műsort nézett éppen a Caminóról, amikor beléhasított: „Ezt meg kell csinálnod.” Felvetésére, hogy mehetnének együtt, Patrick azzal válaszolt, ami később közös könyvük címe is lett: Majd én tollak téged (I’ll push you).

Justin sok mindenkinek hálás, hogy életben és mozgásban tartják őt: Krisztusnak, aki az élete sarokköve; Kirstinnek, a feleségének, aki úgy ment hozzá feleségül évekkel ezelőtt, hogy tudta, hogyan fog alakulni a betegsége; a gyerekeinek, Jadennek, Noah-nak és Laurennek; és természetesen Patricknek, aki rengetegszer felemelte már őt, amikor magába zuhant.

„Ezekre a kapcsolatokra támaszkodtam mindig… Rajtuk keresztül kereste a lelkem mindig a fényt és a világ szebb arcait, és igyekeztem nem arra koncentrálni, hogy »jaj, milyen szerencsétlen vagyok«. Nem esett volna nehezemre összekuporodni egy sarokban, és ott csendben elfonnyadni – de máshogy döntöttem. Mert dönteni kell.”

Patrick viszont éppen Justinnak hálás, neki tulajdonítja, hogy már máshogy tekint a nehézségekre, a kihívásokra. Arra jutottak, mindig a miértre kell összpontosítani, nem a hogyanra, amikor valamilyen célt akarnak elérni. Ez segített Patricknek vállalni a fizikai megterhelést, amikor barátját egy újabb emelkedőn kellett feltolnia. „Ha igazán fontos valaminek a miértje, ha annyira hiszel benne, hogy tűzön-vízen keresztülviszed, akkor még ha a hogyanja nem tűnik is egyszerűnek, találsz rá megoldást. Megcsinálod, mert hiszel benne. Ha a részletekbe merülsz az elején, gyakran annyira elborítanak, hogy végül bele sem kezdesz az egészbe.”

Természetesen Patrick és Justin is rengeteg „tamáskodó” véleményt hallgatott végig, amikor másokkal megosztották a nagy tervet. Volt, aki egyenesen őrültnek nevezte őket – ez azonban csak olaj volt a tűzre.

Justin azt mondta, a zarándoklat felnyitotta a szemét rá, mennyi jó van a világban; számtalan segítséget kaptak útközben, akár csak pár órára, akár több napra is melléjük álltak emberek, néha elmondhatatlanul nehéz helyzetekben.

Patrick számára az útból fakadó egyik legfontosabb „útravaló” az a hozzáállás volt, amelyet ő „sabbatinak” nevez, az Úrnak szentelt napra utalva, melyet megállásra, megpihenésre kellene fordítanunk. Mi talán vasárnapi mentalitásnak nevezhetnénk ezt, azzal együtt, hogy nem csupán szombatokon vagy vasárnapokon alkalmazhatjuk. Jézushoz hasonlóan megállhatunk, és elvonulhatunk pihenni, távol a szétszórttá tevő tényezőktől; megpihenhetünk szeretteink jelenlétében.

A Caminót ilyen hosszúra nyúlt „sabbatnak” érezték; amikor túl sok volt a szétszakító tényező, egyszerűen megálltak és megpihentek. Ezt a mentalitást hazavitték az útról, és családjaikban is bevezették; megtapasztalták, mennyire előreviszi és intimebbé teszi a kapcsolatokat.

Ha hagyod, hogy életed minden aspektusát átjárja ez a hozzáállás, befolyásolni fogja a döntéseidet is, könnyebb lesz megpihenni mások jelenlétében, és másoknak is könnyebb lesz megpihenni a te jelenlétedben. Ez sebezhetőbbé is tesz, de meghittebbé teszi a kapcsolatokat. Úgy hozza össze az embereket, ahogy – Patrick így gondolja – Jézus szerette volna, hogy együtt legyenek: olyan közösséggé válva, amely ellenáll a zavaró, szétszóró, szétszakító tényezőknek, megpihen egymás jelenlétében, közel engedi és közel tartja a többieket.

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Calvin College/YouTube

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria