17 év polgárháború után a békét hozhatja el a szudáni békemegállapodás

„Nem tudom, hogy ezt az egyezséget nevezhetjük-e teljes körűnek, mert egyes szudáni fegyveres csoportok nem vettek részt benne, s úgy hallottam, meg is tagadták az aláírását. Egy békemegállapodás akkor lesz teljes, ha minden felfegyverzett fél hozzájárul anélkül, hogy bárki ki lenne zárva” – szögezte le Michael Didi Adgum Mangoria, Kartúm érseke a szudáni kormány és számos lázadó csoport között augusztus 31-én létrejött megállapodást illetően.

Több hónapnyi tárgyalás után két részletben írták alá a békemegállapodást a dél-szudáni Jubában: elsőként a dárfúri lázadó mozgalmak hitelesítették. Ebben a térségben a 2003-ban kezdődött polgárháborúban legalább 300 ezer ember vesztette életét, és további 2,5 millióan kényszerültek elhagyni otthonukat. A második alkalommal a dél-kordofáni és a kék-nílusi lázadó mozgalom következett, mely vidéken a konflitus egymillió embert érintett. A megállapodás aláírásakor megfigyelői minőségben volt jelen a dél-szudáni mediációs csoport, valamint Csád, az Egyesült Arab Emírségek és Egyiptom képviselői.

Amint arra az érsek is rámutatott, egyes fegyveres csoportok nem írták alá az egyezséget. Név szerint az Abdel Aziz al-Hilu vezette Északi Szudáni Népi Felszabadító Mozgalom (Sudan People’s Liberation Movement – North, SPLM-N), illetve az Abdel Vahid al-Nur vezette Szudáni Felszabadító Hadsereg (Sudan Liberation Army, SLA).

„Nem tudom, hogy ez a megegyezés javít-e a dolgokon úgy, hogy nem mind vettek részt rajta – adott hangot kétkedésének Kartúm érseke, mert a két lázadó csoport egyelőre csupán egy tűzszüneti megállapodást írt alá. – Ez az ellenségeskedés felfüggesztése. Számomra ez nem azonos egy békemegállapodással. A tűzszünetet nem lehet egyenértékűnek tekinteni a békével.”

Az érsek abban reménykedik, hogy „a felek közti tűzszüneti megállapodással eljött az ideje a párbeszédnek is. Az ellenségeskedés felfüggesztésének legjobb lezárása a békemegállapodás”.

Említésre méltó, hogy a békemegállapodás azon kívül, hogy széles körű autonómiával ruházza fel a kék-nílusi és a dél-kordofáni kormányzatokat, kilátásba helyezi egy vallásszabadságért felelős nemzeti bizottság létrehozását is, mely biztosítja az ország déli részén élő keresztény közösségek jogainak védelmét. Továbbá előírja, hogy a két állam a saját maga által megtermelt vagyon 40 százalékát megtarthatja a következő tízéves időszakra.

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás és fotó: Fides

Magyar Kurír