Huszonkét misszionáriust gyilkoltak meg 2021-ben

Kitekintő – 2021. december 30., csütörtök | 19:18

A Fides nemzetközi hírügynökség által összegyűjtött adatok szerint 2021-ben 22 misszionáriust gyilkoltak meg a világban: 13 papot, 1 férfi szerzetest, 2 női szerzetest, 6 világi hívőt.

Ha a földrészeket nézzük, a legtöbb, 11 misszionáriust (7 papot, 2 szerzetesnővért, 2 világi hívőt) Afrikában ölték meg, majd Amerika következik (7 meggyilkolt misszionárius, köztük 4 pap, 1 szerzetes, 2 világi hívő), utána Ázsia (1 pap, 2 világi hívő), végül Európa, ahol egy papot gyilkoltak meg. Az utóbbi években hol Afrika, hol Amerika kerül az első helyre ebben a szörnyű rangsorban. Az adatok szerint 2000 és 2020 között 536 misszionáriust öltek meg a világban.

A Fides évenként közzétett listája már egy ideje nem csak a szorosabb értelemben vett ad gentes misszionáriusokat foglalja magában, hanem igyekszik nyilvántartani azokat a katolikus hívőket is, akik valamiképpen részt vettek a pasztorációban, és erőszak okozta a halálukat, ha nem is kimondottan a hit iránti gyűlöletből ölték meg őket. Nem használják a mártír kifejezést, hacsak nem a szó etimológiai értelmében (tanúságtevő), hogy ne előlegezzenek meg érdemben olyan megítélést, amelyet az Egyház néhányuk esetében a jövőben esetlegesen megfogalmazhat. A misszionárius kifejezést minden megkeresztelt emberre használjuk, tudván, hogy „a keresztség erejében Isten népének minden tagja misszionárius tanítvány lett. Minden megkeresztelt ember, akármilyen egyházi funkciója vagy hitismeretekben való jártassága legyen is, az evangelizáció aktív alanya” (Evangelii gaudium 120).

Az a kevés információ, amit a meggyilkolt misszionáriusok életéről és a haláluk körülményeiről tudunk, nyilvánvalóvá teszi, hogy nem szenzációs műveikkel, rendkívüli munkájukkal tűntek ki, hanem „egyszerű módon” tettek tanúságot a hitükről egy erőszakos környezetben, ahol társadalmi igazságtalanság, kizsákmányolás, erkölcsi és környezeti hanyatlás uralkodik, ahol az emberi viselkedést az határozza meg, hogy az erősebb erőszakoskodik a gyengébb felett, egyáltalán nem tartják tiszteletben az emberi életet, a jogokat, a tekintélyt. Ezek a papok, férfi és női szerzetesek, világi hívők tudatában voltak mindennek, sokan azon a földön születtek, ahol a halál érte őket, nem voltak tehát óvatlanok vagy naivak, hanem „amikor minden azt tanácsolta, hogy hallgassanak, fedezékbe vonuljanak, ne vallják meg hitüket, nem voltak képesek arra, hogy ne tegyenek tanúságot” (Ferenc pápa beszéde Eperjesen, 2021. szeptember 14-én). Afrikától Amerikáig, Ázsiától Európáig osztoztak mellettük lévő testvéreikkel a hétköznapi életükben a maga veszélyeivel és félelmeivel, erőszakosságaival és nélkülözéseivel, mindennapos kis gesztusokkal tettek tanúságot, amelyek a remény csírái voltak.

Plébánosok, akiket az egyházközségükben öltek meg Afrikában és Amerikában; akiket megkínoztak, elraboltak olyan bűnözők, akik nem létező kincseket kerestek, könnyű váltságdíjat reméltek, vagy el akartak hallgattatni számukra kényelmetlen hangokat, amelyek arra buzdították az embereket, hogy ne adják meg magukat passzívan a bűnbandák, a szervezett bűnözés uralmának. Papok, akik elkötelezetten munkálkodtak szociális téren, mint azok, akiket azért öltek meg Haitin, hogy elrabolják tőlük azt, amire e tevékenységeikhez volt szükségük; vagy akiket olyanok öltek meg, akiknek segítettek, mint Franciaországban; Venezuelában egy szerzetest rablók gyilkoltak meg éppen abban az iskolában, ahol a fiatalokat tanította arra, hogyan építsék fel a jövőjüket. Szerzetesnővérek, akiket útonállók üldözőbe vettek és hidegvérrel meggyilkoltak Dél-Szudánban. És még sok világi hívő, akiknek a száma egyre nő: hitoktatók, akiket az általuk vezetett közösséggel együtt öltek meg Dél-Szudánban fegyveres összetűzésekben; fiatalok, akiket orvlövészek lőttek le, miközben segélyt vittek azoknak, akiknek Mianmarban a hadsereg és a gerillák közti összecsapások miatt el kellett menekülniük otthonaikból; egy világi misszionáriusnő, akit brutális módon gyilkoltak meg Peruban, hogy elvegyék a mobiltelefonját; egy fiatal férfi, aki a Közép-afrikai Köztársaságban egy felrobbant akna áldozata lett, amikor a missziós autón utazott; egy bennszülött hitoktató, emberjogi aktivista, akit Mexikóban öltek meg. Ő mindannyian olyanok voltak, akik „nem voltak képesek arra, hogy ne tegyenek tanúságot” szeretetből odaadott életük erejével, harcolva nap mint nap békésen a zsarnokoskodás, az erőszak, a háború ellen.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Fides

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria