35 éve tett II. János Pál pápa történelmi jelentőségű látogatást a római zsinagógában

Kitekintő – 2021. április 13., kedd | 18:00

1986. április 13-án, vasárnap tett történelmi látogatást Róma akkori püspöke a város zsinagógájában. A találkozás mérföldkő a keresztények és az izraelita közösség két évezredes kapcsolatában. Az esemény jelentőségét növelte az a másik találkozó, melyre 1986. október 27-én került sor Assisiben, amikor a világvallások vezetői együtt imádkoztak a békéért.

Szent II. János Pál pápát a római zsidó közösség Tiberis-parti nagytemplomában Elio Toaff főrabbi és Giacomo Saban, a római izraelita közösség elnöke köszöntötte. „Zsidó és keresztény testvérek!” – szólította meg a római pápa a jelenlévőket a katolikus egyház egyetemes pásztoraként, ami azonnal jelezte, hogy a kapcsolat, a látogatás alapja a közös ábrahámi hitben való testvériség. Elmondta, a Gondviselés sugallatára érkezett ide, hogy a nagytemplomukban találkozzon a zsidó közösséggel, mely ebben a városban él az antik időktől fogva, hogy „együtt gondolkozzon az Örökkévaló jelenlétében Róma püspöke és zsidó közössége találkozójának a jelentőségén”.

A pápa utalt a főrabbi 1981 februárjában tett vatikáni látogatására és arra a sok találkozóra, amikor a Vatikánban fogadta a helyi zsidó közösség tagjait. Felidézte azt a szép gesztust, amikor a nagybeteg XXIII. János pápa halála előtti estén a római főrabbi, hívei kíséretében, a Szent Péter téren együtt imádkozott a város katolikusaival. Köszönet volt ez többek között „a jó pápa” gesztusáért, amikor ő – hazatérőben – a nagyzsinagóga mellett elhaladva, megállította az autóját, hogy a zsinagógából hazainduló római zsidó híveket megáldja. „Ennek az örökségnek a jegyében jöttem el hozzátok, immár templomotok belsejébe, hála nagylelkű vendéglátásotokért” – szólt a Szentatya.

Idézett a II. vatikáni zsinat Nostra aetate dokumentumából: „Az Egyház – mely elutasít minden üldözést, bárkit is érjen – megemlékezvén a zsidókkal közös örökségről, nem politikai megfontolásoktól, hanem evangéliumi vallásos szeretettől indítva fejezi ki sajnálatát a gyűlölet, az üldözések és az antiszemita megnyilvánulások miatt, bármikor és bárki részéről érték a zsidókat” (4).

A lengyel pápa felidézte az 1979 júniusában az egykori auschwitzi koncentrációs táborban tett látogatását, amikor hosszasan megállt egy héber nyelvű emléktábla előtt: „Ez a felirat felidézi azoknak az embereknek az emlékét, akiknek fiait és lányait teljes megsemmisítésre szánták. Ez a nép Ábrahámtól származik, aki hitünk atyja, ahogy a tarzuszi Pál tanította. Pontosan ez a nép, mely megkapta Istentől a »Ne ölj!« parancsolatot, sajátosan tapasztalta meg, hogy mit jelent az ölés. E sírkő előtt senki sem teheti meg, hogy közömbösen továbbmenjen!”

„Krisztus egyháza – miközben saját misztériumát szemléli – felfedezi a zsidósággal való sajátos kapcsolatát. A zsidó vallás nem valami »külső dolog« számunkra, hanem bizonyos módon »belső jelleg« a mi vallásunk számára. Ezért olyan kapcsolataink vannak vele, mint semmilyen más vallással. Ti szeretett testvéreink vagytok, és bizonyos módon azt mondhatnánk, hogy idősebb testvéreink” – tette hozzá a Szentatya.

A zsinat után megtett út ellenére talán még mindig vannak gyakorlati jellegű nehézségek, amelyeket a testvéri kapcsolatok szintjén le kell küzdeni: ezek mind évszázadok óta tartó kölcsönös meg nem értések, mind pedig különböző álláspontok és attitűdök eredményei – mutatott rá II. János Pál pápa.

Beszédét ezzel a gondolattal zárta: „Most már csak az Úr felé kell fordítanom a tekintetemet, mint a beszédem kezdetén, hogy köszönetet mondjak és dicsérjem őt ezért az örömteli találkozóért és a belőle már áradó javakért, az újraalapított testvériségért és egy új, mélyebb megértésért köztünk itt, Rómában, valamint az egyház és a zsidóság között mindenütt, minden országban, mindenki javára.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria