90 éve született Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke

Kitekintő – 2016. szeptember 18., vasárnap | 11:00

Huszonnégy évig volt Párizs érseke, a pápaságra is esélyesnek tartották, de mindvégig zsidónak tartotta magát. Szülei valamikor az első világháború során hagyták el a későbbi Lengyelország területét. Amikor Aaron fiuk megszületett 1926-ban, már Párizsban éltek.

Jean-Marie Lustiger bíboros, Párizs érseke 1926. szeptember 17-én született Párizsban.

Franciaország főrabbija látta egy ízben bíborosként bemenni a zsinagógába, hogy kaddist mondjon Auschwitzban meggyilkolt édesanyja emlékére. Amikor a Notre-Dame-ban temették, érte is felhangzott a Kaddis.

A szülők Aaront és húgát 1939-ben Orléans-ba küldték, ahol egy keresztény családnál laktak, a háborút Aaron katolikus intézményekben vészelte át. Akkoriban, amikor Franciaország kapitulált a nácik előtt, a 14 éves Aaronnak kezébe került a Szentírás, benne az Újszövetség, és elment egy templomba Orléans-ban. Ez a találkozás és megvilágosodás eldöntötte a további sorsát, már 1940-ben megkeresztelkedett, dacolva szülei ellenállásával. A keresztségben a Jean-Marie nevet kapta. Egyszerre viselte tehát immár Áron főpap, János apostol és Szűz Mária nevét, ők lettek, ahogy ő mondta, „védőszentjei” további élete során.

Édesapja és testvére túlélték a háborút, édesanyját azonban meggyilkolták – nem sokkal érkezése után – Auschwitzban.

Aaron Jean-Marie 1951-ben látogatott el először Izraelbe, három évvel később, 28 évesen szentelték pappá.

Nem sokkal azután, hogy lengyel „földije”, Karol Wojtyła 1978-ban II. János Pál néven Róma püspöke lett, Lustiger-t Orléans püspökévé nevezték ki, bő egy évvel később pedig már Párizs érseke lett, majd pápaválasztó bíborossá vált.

Párizsi érseki beiktatásán megerősítette hitvallását: „Zsidónak születtem, és az is maradok, még ha ez sokaknak nem is elfogadható. Számomra az Izrael küldetése, hogy a népek világosságává legyen, és úgy hiszem, hogy a kereszténység ennek az eszköze („a népek világosságára” utalva Lustiger Jesájá-Ézsaiás prófétát idézi).” Úgy vélte, hogy a kereszténység csak a zsidóság szerves folytatása, beteljesítése. Izrael hűséges barátja, támogatója volt. Franciaország egykori főrabbija azt állítja, saját szemével látta betérni egy zsinagógába, hogy kaddist mondjon Auschwitzban meggyilkolt édesanyjáért.

Közel állt II. János Pálhoz nemcsak mindkettejük lengyel eredete miatt, hanem azért is, mert hasonlóan konzervatív nézeteket vallottak sok kérdésben. Bár korrekt kapcsolata volt a korszak meghatározó francia szocialista vezetőjével, Francois Mitterand-nal, és nem is támadta a szekuláris Franciaország alapjait, úgy látta, hogy a francia társadalom nem lehet meg valamiféle, legmélyebb hagyományaiból következő, tehát katolikus szellemi orientáció nélkül, mert a kapitalizmus és a technika önmagukban nem nyújtanak fogódzót erkölcsi alapkérdésekben, nem adnak célokat sem a személyes, sem a közösségi életnek. A sajtó gyakran találgatta, esélyes lehet-e a pápaságra, lehet-e a szintén zsidó Szent Péter utóda.


Nem lett végül. II. János Pál halála után részt vett még XVI. Benedek megválasztásában, nem sokkal később pedig, 78 éves korában elfogadták a lemondását a párizsi érsekségről. A következő évben New Yorkba látogatott, számos zsidó intézményt felkeresett, és a bobovi hászidok rebbéje meg is áldotta.

A rákövetkező évben, 2007-ben diagnosztizálták csont- és tüdőrákját, nem sokkal 81. születésnapja előtt halt meg. Gyásszertartását a Notre-Dame-ban tartották, és a bejárat előtt unokatestvére, Arno Lustiger mondta a kaddist.

Maga komponálta sírfeliratának szövege:

Zsidónak születtem / Apai nagyapám után / az Aaron nevet kaptam. / Kereszténnyé lettem / Hit és megtérés által / De zsidó maradtam / Mint az apostolok. / Védőszentjeim / Áron főpap / Szent János apostol / és a kegyelemteljes Szűz Mária voltak. / Párizs 139. érsekének jelölt ki / Őszentsége II. János Pál pápa. / 1981 február 27-én / foglaltam el helyem / és itt végeztem egész szolgálatomat. / Ti, akik erre áthaladtok, imádkozzatok értem.

Forrás: Mazsihisz

Fotó: Wikipédia; Mazsihisz.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria