A dzsihadisták fogságából kiszabadult misszionárius megható találkozása a pápával

Kitekintő – 2020. november 11., szerda | 19:56

Ferenc pápa személyesen fogadta a dzsihadisták fogságából kiszabadult misszionáriust, Pierluigi Maccallit november 9-én a Vatikánban. Az olasz papot 2018 szeptemberében rabolták el Nigerben, és – két év után – idén október 8-án szabadult ki a fogságból. Október 18-án Ferenc pápa a hívek tapsát kérte kiszabadulása miatti örömében az Úrangyala elimádkozásakor.

„Imádkozzunk a világ különböző részein üldözött vagy elrabolt misszionáriusokért” – buzdított a pápa az október 18-ai Úrangyala elimádkozása után.

Pierluigi Maccalli, akit mindenki csak „Gigi atyá”-nak hív, szívből jövő köszönetét fejezte ki Ferenc pápának, amiért a missziós világnapon üdvözölte őt az Úrangyala elimádkozásakor. A misszionáriusok megtörik az erőszak láncolatát a megbocsátással, ő maga is felajánlotta ezt fogvatartóiért – mondta el a Vatikáni Rádiónak az olasz pap. A személyes találkozásról pedig csak meghatódva tudott szólni, hiszen a perifériáról jövő egyszerű misszionáriusként nem is merte remélni, hogy egyszer a pápa fog neki köszönetet mondani tanúságtételéért. Krisztus helytartója pedig ennél is tovább ment: meghajolt előtte, és kezet csókolt neki.

Mi támogattunk téged az imáinkkal, de te támogattad az Egyházat”

– mondta a misszionáriusnak a Szentatya. Gigi atya hitetlenkedve és megindult szívvel fogadta a pápa szeretetének megnyilvánulását.

A vele készített interjúban Pierluigi Maccalli elmondta, hogy fogsága idején nagyon sokat sírt, ez volt a kenyere, az imádsága, amikor elfogytak a szavai. Eszébe jutott, hogy Isten számolja a női könnyeket, és így fohászkodott: „Uram, ki tudja, számolod-e a férfiak könnyeit is?

Én felajánlom az imában a könnyeimet, hogy megöntözzük a misszió szikár földjét, de azoknak a sivár szívét is, akik gyűlöletet éreznek, háborúkat és erőszakot szítanak.”

A sivatagban rájön az ember, mennyire fontos az ivóvíz, az élelem, még ha mindennap ugyanaz is a „menü”: hagyma, lencse és szardínia. „De kiderül, hogy nem a kifinomult fogásokban van a lényeg – mint ahogy a lelkiségben sem. Ami számít, az a shalom, a megbocsátás és a testvériség, melyet misszionáriusként még jobban éreztem: hogy a béke, a testvériség és a megbocsátás tanúja legyek most és mindig” – mondta Gigi atya.

Pierluigi Maccalli atya 59 éves, az olaszországi Cremonából származik. Évek óta szolgált az Afrikai Missziós Társaság (Societas Missionum ad Afros, SMA) tagjaként Nigerben, a Burkina Fasó-i határ közelében. Dzsihadista fegyveres csoport rabolta el 2018. szeptember 17-én. Betörtek a misszió székhelyére, onnan hurcolták el a papot, valamint magukkal vitték a számítógépeket és más elektrotechnikai eszközöket. Vele együtt szabadult ki a fogságból október első felében egy olasz turista, egy francia önkéntes és egy mali ellenzéki politikus. Mindannyiukat Maliban tartották fogva. A kiszabadult olasz túszok október 9-én érkeztek haza Olaszországba. A kiszabadításukra irányuló tárgyalásokat az olasz titkosszolgálat és a mali állami hatóságok együtt végezték. Nagyon összetett és veszélyes akció volt, mindenki fellélegzett, hogy jól végződött – értesült az olasz sajtó. Cserébe Maliban dzsihadista foglyokat engedtek szabadon.

Kiszabadulása után nem sokkal Maccalli atya azt nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak, hogy még a történtek hatása alatt van, hadifogolynak érzi magát, mert saját bőrén tapasztalta meg a szélsőségesek gyűlöletét és megvetését. Vigasztaló volt számára, hogy négy hónapon át hallgathatta a Vatikáni Rádiót, ami a fogság legnehezebb pillanataiban erőt adott neki.

Gigi atya elmondta, hogy meglepték és meghatották a pápa szavai az Úrangyala elimádkozásakor, melyeket élőben hallgatott. Mellette volt a nővére, aki megölelte őt. Nagyon sokat jelentett neki ez a köszöntés, és az a sok támogatás, amit családjától, Olaszországtól, a pápától és az egész Egyháztól kapott. Köszöni az érte mondott imákat és a segítséget.

Ti voltatok az én erőm, mindig reméltem, mindig hittem benne, hogy előbb vagy utóbb véget ér a fogság, és újra átölelhetem a szeretteimet, igazán köszönöm.

Végtelenül hosszú volt a várakozás, még nem tudtam újrarendezni a gondolataimat, az érzéseimet, elnézést kérek, ez nagyon erős élmény volt számomra.

Úgy gondoltam, hogy elraboltak két évet a missziómból, de rájöttem, hogy ez a két év termékeny volt, mert a misszió Istené, és jó kezekben van, Isten kezében.

Igaz, hogy hadifogolynak éreztem magam, mert legyőzendő ellenségként bántak velem, a bőrömön éreztem a gyűlöletet és megvetést. De a fogságom révén együttéreztem az erőszak és a háború minden ártatlan áldozatával.”

Gigi atya elmondta, hogy a misszionáriusok könnyen válnak bosszú és üldözés céltábláivá a világ számos részén. Életükkel és egyesek véráldozatukkal megtörik az erőszak láncolatát, mert mindenkinek megbocsátanak, ahogy ő is megbocsátott őreinek, akik láncra verték. A fiatal dzsihadisták kalasnyikovval a kezükben nem tudják, mit cselekszenek – gondolta az olasz pap, aki folyamatosan imádkozott a Szaharában, ebből merített erőt a túléléshez. Szövetből készített magának rózsafüzért, amit mindennap megcsomózott, és azt imádkozta reggel, este, a csomóoldó Máriára bízva magát. 

Gigi atya köszönetet mondott a Vatikáni Rádiónak, mert az éteren keresztül fogsága utolsó négy hónapjában hallgathatta az adásokat, és nem érezte egyedül magát. Május 20-án kaptak egy zsebrádiót – gondviselésszerűen éppen a születésnapja volt aznap –, és azon hallgatta a műsorokat. Persze azt szerette volna, hogy egyszer bemondják kiszabadulása hírét, de minden este, amikor a Vatikáni Rádiót hallgatta, különösen szombaton, lelkileg töltekezhetett az evangéliumból, ami a fogságban nem volt vele. „Hadd mondjak köszönetet nektek azért, amit tesztek. Nagyon sokat segítettetek a hírekkel, amiket esténként hallgattam, hiszen ki voltam éhezve rájuk, teljesen elzárva a világtól. Köszönöm, hogy imádkoztatok értem, Isten meghallgatta az imáitokat.”

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria