A háborúk és a járvány közepette Krisztus szeretete tud meggyógyítani – Karácsonyi levél Szíriából

A szíriai szerzetesi közösséget Paolo Dall’Oglio római jezsuita pap alapította egy ősi monostor területén. Paolo atya 2013 júliusában eltűnt – az abban az időben az Iszlám Állam dzsihadista milíciái fellegvárának számító – Rakkában való tartózkodása alatt.

A közösség tagjai levélükben, melyet a világ különböző részein lévő barátaiknak írtak – mint minden évben – röviden beszámoltak az elmúlt évben átélt örömökről és viszontagságokról, hittel és reménnyel tekintve a megpróbáltatásokra, melyek 2020-ban átjárták a szíriaiak, a közel-keleti népek s az egész emberiség életét. „Világunknak – írta a bevezetőben Houda nővér, aki az utóbbi három évben a közösség vezetője volt – sürgető szüksége van imára, mert ez az utolsó mentőöv, amelybe kapaszkodva elkerülhetjük, hogy a természet kihasználása és a rossz emberi kapcsolatok miatt katasztrofális véget érjen minden, ami szép.”

„A világjárvány, mely rettegésben tartja az embereket és rengeteg áldozatot szed – tette hozzá Houda nővér, rátérve a koronavírus-járvány témájára – nem más, mint a világhoz és a természethez való felelőtlen hozzáállásunk egyik eredménye. Ám a legveszélyesebb pandémia az, amely a lelket és a szívet támadja, amely megfertőzi kapcsolatunkat Istennel és a felebarátainkkal, a közösségeinkben, családjainkban, Egyházunkban és a világban.” Egy kór, amely „az önhittség, az önelégültség és az egocentrizmus miatt” terjed.

Azok számára, akik megtapasztalták Krisztus kegyelmét – emelték ki levelükben Deir Mar Musa szerzetesei – „egyetlen hatékony gyógyszer létezik:

újra Jézus tanítványává válni, és visszatérni a iránta való igaz szeretethez, a csodákat művelő szeretethez, mely begyógyítja az emberiség sebeit, és visszaadja számára eredeti emberségét.”

A levélben többek között felidézik Jacques Mourad szíriai szerzetes történetét, aki visszatért a Mar Elian-kolostorba, ahonnan 2015-ben dzsihadista emberrablók egy csoportja elragadta őt: „Szabadulása óta Jacques testvér júniusban ment vissza először a Mar Elian-kolostorba Deema nővér és Yause testvér társaságában. Szörnyű sokk érte őket. A húsz évvel ezelőtt ültetett olajfákat és más gyümölcsfákat egytől egyig gyökerestül kitépték vagy kivágták. Ezek a növények ezelőtt oázist alkottak a kolostor körül, ahol Al Quaryatayn lakói, muszlimok és keresztények játszottak a gyerekeikkel. Qaryataynban a munkálatok újrakezdésének még számos akadálya van, legfőképpen a plébániai hívek alacsony száma. Néhányan visszatértek a városba – kevesebb, mint tizenöt ember, többségükben egyedülállók. Ők azonban konkrét reményt jelentenek a többi keresztény visszatérésére nézve, akik segítséget remélnek az Egyháztól otthonaik újjáépítésében és a méltóságteljes életet biztosító munka visszaszerzésében. A közösség tagjai időnként ellátogatnak a hívek otthonaiba szentmisét celebrálni. Szeptember 9-én csendes körülmények között tartottuk meg Mar Elian ünnepét a kolostor leégett templomában, Al-Nabek plébánosa és néhány plébániai hívő részvételével.”

A Deir Mar Musa-i szerzetesek levele megdöbbentő részletekről is beszámol a szíriai népet jelenleg is gyötrő újabb szenvedésekről és ellentmondásokról: „Szíria gazdasági helyzete egyre romlik, tavaly egy dollár körülbelül 540 szír fontot ért, ma azonban már majdnem 3000-et. A munka mindenki számára bizonytalan, s egy kereset nem elég egy család tisztességes eltartásához. Ezen kívül megszenvedjük a gáz és az üzemanyag hiányát is, amelyekkel fűthetnénk vagy működtethetnénk a gyárakat, beleértve a pékségeket. Ha sorbaállunk a szegények kenyeréért, akár fél napot is kell várnunk; az üzemanyagért azonban bizonyos időszakokban több kilométeres sorban, két éjszakán át kell várakozni a benzinkút előtt. Nem beszélve a gyógyszerekről és az egészségügyi ellátásról: vannak olyan földművesek, akik kénytelenek eladni a földjeiket, hogy kezeltetni tudják a rákbeteg családtagjaikat, vagy mert dialízisre van szükségük. Ennek ellenére vannak, akik meg tudják venni a kenyeret magánsütödékből, akik elképesztő áron hozzájutnak a gázhoz és az üzemanyaghoz anélkül, hogy be kelljen állniuk a megalázóan hosszú sorokba, és ha megbetegszenek, luxusklinikákra mennek, ahol esztétikai beavatkozásokat is elvégeztethetnek.”

Levelük végén a Deir Mar Musa-i szerzetesek újból leírták vágyukat és reményüket, hogy útjukat, melyre alapítójukkal, Paolo Dall’Oglio atyával együtt léptek rá, most az ő fájó hiánya ellenére is folytathassák. „Az iszlámmal és a muszlimokkal kötött barátság távlatát nem veszítjük szem elől – olvasható a barátoknak és jótevőknek küldött üzenetben –, és jelen van imánkban is. Krisztus ebben hív magához. És nekünk, kicsi nyájnak volna egy apró kérésünk:

Hordozzatok minket imáitokban, hogy Isten megerősítsen bennünket hivatásunkban, és megadja számunkra a benne való békét és egységet!”

Fordította: Balláné Sárközi Jáhel

Forrás: Fides hírügynökség

Fotó: Deir Mar Musa al-Habashi/Facebook

Magyar Kurír