A misszionáriusok tanúságtétele az eutanázia spanyolországi legalizálása kapcsán

„Az Egyház a misszionáriusai által sok esetben olyan betegekről gondoskodik hősiesen, akik rettenetes, gyógyíthatatlan, halálos betegségekben szenvednek. Azzal a szeretettel gondoskodik róluk, amely kifejezi a betegek felé, hogy szeretik és megbecsülik őket. Ezek a misszionáriusok arra tanítanak minket, hogy az élet akkor értékes, ha mások szolgálatává válik, ha törődés és odaadottság, különösen a leginkább szükséget szenvedők és a hátrányos helyzetűek felé. Sajnálatra méltó, hogy a fejlett világban, ahol jóval több anyagi és egészségügyi eszköz áll rendelkezésre, nem tartják arra érdemesnek egy ember életét, hogy arról az utolsó pillanatig gondoskodjanak, és döntést hoznak arról – mintha a mi kezünkben lenne élet és halál kulcsa –, hogy mikortól nincs már értéke vagy értelme egy ember életének. Miközben látjuk, milyen hatalmas értéket tulajdonítanak az életnek számos kultúrában, ahol misszionáriusaink dolgoznak, a spanyol kongresszus múlt héten elfogadott törvénye az eutanáziáról és az asszisztált öngyilkosságról ismét azt bizonyítja, hogy

társadalmunkban az embernek csak akkor van értéke, ha hasznos; a szenvedőktől elveszik életüket, ahelyett, hogy elkísérnék őket, hogy segítenék őket békében megélni ezeket a pillanatokat; ahelyett, hogy szeretetüket éreztetnék velük.

José María Calderón ezekkel a szavakkal zárja a közleményt: „Köszönjük az Egyháznak és a távoli vidékeken szolgáló misszionáriusoknak, hogy leckét adnak nekünk emberiességből és szeretetből, melyet azoknak nyújtanak, akiknek mást már nem nyújthatnak, csak szeretetet – amire mindannyiunknak a legnagyobb szükségünk van.”

Fordította: Verestói Nárcisz

Forrás: Fides hírügynökség

Fotó: Wikimedia Commons

Magyar Kurír