A Pápai Ház szónoka is felszólalt az anglikán egyház 10. zsinatának megnyitóján

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Raniero Cantalamessa hangsúlyozta, a reformáció teológiai és spirituális szempontból is gazdagodást jelentett. „Vissza kell mennünk az apostolok korához: ők egy kereszténység előtti világgal néztek szembe, mi pedig egy többé-kevésbé kereszténység utáni világgal. Amikor Pál egy mondatban akarja összegezni a kereszténység üzenetének lényegét, nem azt mondja, hogy »Kihirdetem nektek ezt és ezt a doktrínát.« Hanem azt mondja: »Mi azonban a keresztre feszített Krisztust hirdetjük« (1Kor 1,23), és »Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat« (2Kor 4,5). Ez a valódi articulus stantis et cadentis Ecclesiae, vagyis ez az a cikkely, amin áll vagy bukik az egyház.”

„Ez nem jelenti azt, hogy ignorálnánk, mennyi teológiai és spirituális gazdagodás fakadt a reformációból, vagy hogy vissza akarnánk menni a reformációt megelőző időkbe. Hanem azt jelenti, hogy engedjük meg, hogy a kereszténység egészének javára válhassanak a reformáció eredményei, miután megszabadultak bizonyos torzulásoktól, melyek a kor és a későbbi ellentétek túlfűtött légköréből eredtek.”

A megnyitón jelenlévő Erzsébet királynőhöz és az egész zsinathoz fordulva a kapucinus szónok beszélt a reformáció közelgő ötszázéves évfordulójáról, a 2017-es jublieumra való előkészületekről. „Létfontosságú az egész egyház számára, hogy ezt az alkalmat ne vesztegessük el azzal, hogy a múlt foglyai maradunk, akik azon vitatkoznak, kinek volt igaza” – hangsúlyozta Raniero Cantalamessa.

Majd hozzáfűzte: „Inkább tegyünk egy minőségbeli ugrást előre, ahhoz hasonlatosan, mint amikor egy folyó vagy csatorna zsilipkapuja lehetővé teszi, hogy a hajók magasabb vízállás mellett hajózzanak.”

„Megint Jézushoz kell fordulnunk, és alázatosan segíteni a kortársainkat, hogy megtapasztalhassák a Vele való személyes találkozást” – mondta a Pápai Ház szónoka. – Krisztus a világ világossága, aki értelmet és reményt ad minden emberi életnek – és a körülöttünk élők többsége úgy él, és úgy hal meg, mintha Krisztus soha a világon sem lett volna! Hogyan tudunk szemet hunyni efelett, és megmaradni otthonaink kényelmében?”

„Az egység nem egyszerű dolog. A nagy egyházakkal kell kezdeni, melyek jól szervezettek, és egyberakni, ami összeköti őket, ami mérhetetlenül fontosabb, mint az, ami szétválasztja őket; nem az egyformaság erőltetése révén, hanem Ferenc pápa szavaival: »a sokszínűség kibékítése« révén. Semmi sem fontosabb, mint Krisztus szívbéli kívánságának, az egységnek teljesítése. (...)

Az anglikán egyháznak különleges szerepe van mindebben. Sokszor definiálta magát via media-ként, azaz középső útként a katolikus és a református egyház között. Most pedig a statikus via media helyett egyre inkább dinamikus via mediá-nak kellene lennie az anglikán egyháznak; hídként szolgálva az egyházak között. Az, hogy most, ebben a különleges pillanatban jelen lehet Önök között a katolikus egyház egy papja, önmagában is mutatja, hogy valami hasonló már el is kezdődött.”

Forrás: Catholic Herald; Vatikáni Rádió angol szerkesztősége

Fotó: Catholic Herald; Vatikáni Rádió

Magyar Kurír
(vn)