A Római Kúria lelkigyakorlata Aricciában: Ferenc pápa levélben köszöntötte a résztvevőket

Kitekintő – 2020. március 3., kedd | 10:33

Március 1-jén délután kezdődött Aricciában a Római Kúria tagjainak nagyböjti lelkigyakorlata. Ferenc pápa levélben köszöntötte a résztvevőket. A Szentatya idén először nem vesz részt személyesen a programon, a Szent Márta-házból fogja követni Pietro Bovati SJ atya, a Pápai Biblikus Bizottság teológusa elmélkedéseit, melyek témája Mózes, aki megtapasztalja Isten barátságát.

Pietro Bovati fölolvasta a pápa rövid üzenetét: „Innen követlek benneteket. A szobámból végzem majd a lelkigyakorlatot, követem Bovati atya elmélkedéseit, amit nagyon köszönök. Imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem.”

Az ima egy Isten nyomában haladó út, és az ezen való járás jelképes alakja Mózes – mondta elmélkedésében Pietro Bovati. – Amikor a próféta a találkozás sátrához ment, a táboron kívülre, akkor ez az Istennel való találkozás vágyával történt. A felhő, amelyik leereszkedett a sátorra, az Úr jele volt, aki elébe sietett. Ez ellentmond annak az igencsak elterjedt elképzelésnek, miszerint az ima szó, amit az ember intéz az Úrhoz, mintegy szavalatként. Ehhez képest a hiteles ima alapvetően egy prófétai tapasztalat, amelynek révén az ember mint teremtmény képes meghallani a csöndben az Úr szavát. Szemtől szemben történik mindez, amikor Isten barátként szól Mózeshez.

Így jutunk el egy csodálatosan bensőséges kapcsolathoz Istennel, aminek semmi köze a vallásos tevékenységekhez, sem a jó teológiai vagy biblikus ismeretekhez – állapította meg a jezsuita teológus. – Sokkal inkább a hiteles imádság gyümölcse, amelyben az ember megláthatja Isten szerető tervét, jótékony akaratát, amit azonnal és nagylelkűen megvalósíthat. E bensőséges kapcsolat megtapasztalása, megízlelése nélkül nincs hiteles vallásos élet, legfeljebb „a szent dolgok mestersége”.

Ehhez az intimitáshoz el kell jutni. Úgy képzeljük el, mint Mózes élményét az égő csipkebokorral. Meg kell tapasztalnunk a tűz élményét, amiben a csipkebokor az ember a maga esendőségével, gyengeségével és nyomorúságával, s amit aztán az élet hatalmas ereje, tüze lángba borít. Nemcsak arról van szó, hogy kicsit felhevítjük lelkünket valamilyen ájtatos gyakorlattal. Újból el kell köteleződnünk az igazság mellett, őszintén megnyitva a szívünket Jézus ajándéka előtt, amit elhozott a világba. Amikor felkiáltott: „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!” (Lk 12,49).

Erre a tűzre van szükségünk ma is, amikor világunk sürgető lelki válságaiban és drámai helyzeteiben csak Istentől remélhetjük a gyógyulást. Az Egyház mindig vágyik a lelki megújulásra. A reformfolyamat azonban nem korlátozódhat fegyelmi és adminisztratív intézkedésekre, mert a Szentlélek olyan lendületre és vértanúságra sarkall, amit csak a szentek vállalhatnak. Amit mi, hívők tehetünk, felelősségünk tudatában, az az, hogy „fölmegyünk a felső szobába” – ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvassuk –, és csöndben, kitartóan imádkozunk, alázatosan várva a Szentlélek erejét, amely az ígéret szerint leszáll mindazokra, akik imádkoznak.

Pietro Bovati hétfői elmélkedésében a Kivonulás könyvét és Máté evangéliumát kapcsolja össze a zsoltárokkal, kiemelve azt a képet, ahogy Mózes leveszi saruját, mielőtt odamegy az égő csipkebokorhoz. Mi is tegyük félre csapongó gondolatainkat, és összpontosítsunk szívünk minden erejével az Istennel való találkozásra.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria