A sivatag is kivirágzik – 50 éve jött létre az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa 1971. március 25-én jött létre kísérleti céllal a Püspöki Kongregáció jóváhagyásával. Az erre vonatkozó előírásokat VI. Pál pápa látta el kézjegyével. A nemzetközi szervezet „Krisztus Anyja és az Egyház tekintetétől kísérve született meg, akit később Európa királynőjeként tisztelnek majd”. A II. vatikáni zsinat új lendületet adott az apostoli missziónak. Az 1968-as kulturális változás által kiváltott új kihívásokkal szemben az európai kontinensen is meg kellett erősíteni az evangelizációs erőfeszítéseket. Ebben a helyzetben

a CCEE az egyház változó világ iránti figyelmét fejezte ki.

A szervezet 39 tagból áll, ebből 33 nemzeti püspöki konferencia; hozzájuk csatlakoztak Luxemburg és a Monacói Hercegség érseke, a ciprusi maronita érsek és a kisinyovi (Chișinău, Moldova) püspökök, valamint a munkácsi eparchia és észtországi apostoli adminisztrációja. A CCEE (latin neve: Consilium Conferentiarum Episcoporum Europae) képviseli a Katolikus Egyházat az európai kontinens 45 országában.

Az elmúlt ötven évben hét elnöke volt a testületnek, 2006 és 2016 között Erdő Péter bíboros is viselte e tisztséget.

Az évfordulóra küldött üzenetében az elnökség emlékeztet a CCEE létrehozásának céljaira, vagyis arra, hogy „támogassa a püspöki konferenciák találkozását, kölcsönös megismerését, a tapasztalatcserét, Krisztus újfajta hirdetését, a pasztorációt és annak jövőjét”. A testület elöljárói arra buzdítanak, hogy a tagok vizsgálják meg azokat a különféle kihívásokat, amelyek a közeljövőben várnak az Egyházra Európában, többek között a világjárvány utáni igazságos újrakezdés terén.

Továbbá arra is hívnak, hogy oda kell figyelni az összes vallás közötti párbeszédre mint a testvéries világ építésének alapjára, valamint a sürgős elkötelezettségre a teremtett világ iránt, amelynek őrei vagyunk. Ezek olyan kihívások, amelyekre Ferenc pápa is felhívja a figyelmet, gyakorlati útmutatásokat is kínálva.

A CCEE elnöksége kijelöli az Egyház pontos feladatát a jelenlegi nehéz helyzetben:

Minél inkább eltűnik Isten a modern ember látóteréből, és növekszik az egzisztenciális nyugtalanság, a félelem és a megosztó erők, annál inkább hivatott az Egyház Krisztus hirdetésére, aki a mi reménységünk, és arra, hogy tanúbizonyságot tegyünk a szeretetközösség és az együttműködés útjáról, amely nem szünteti meg a különbségeket, de tiszteletben tartja és nagyobb harmóniába rendezi őket.”

A CCEE elnöksége figyelmeztet: „Ma széles körben elterjedt a ráció, az értelem iránti bizalmatlanság, és ez részben magyarázatot ad arra, hogy nehezen lehet felkelteni a figyelmet a hit iránt az elmékben és a szívekben. Ennek eredménye, hogy az ember identitása elvész, aminek komoly etikai és társadalmi következményei vannak: ez megnyilvánul a széles körű demográfiai válságban, az élet kultúrájának elbizonytalanodásában, a szabadság abszolút individualista felfogásában.”

„Nem hallgathatjuk el – Istent dicsőítve és buzdítva –, hogy még a sivatag is kivirágzik.

A kontinenst jellemző »lelki sivatag« mélyén új élet sarjad; bizalomra és lelkesedésre késztet, és az evangélium átfogó hirdetésére.

A világjárvány is arra ösztönöz bennünket, hogy újra felfedezzük az ember és az idő mulandóságát. Felerősíti a nosztalgiát a »földön túli« iránt, amit Istenben ismerünk fel, és akit Jézus nyilatkoztatott ki. Isten igéje, a hit, az Eucharisztia, az ima, a Szent Szűz iránti tisztelet, a keresztény közösség iránti vágy sok szívben ott van. E vágyak titokzatos módon találkoznak, összekapcsolódnak és támogatják egymást mindenki javára. Ebben az értelemben itt az ideje a lelkiismeret lassú, de megállíthatatlan ébredésének” – mutat rá a CCEE elnöksége üzenetében.

Végül hangsúlyozzák: „Megújítjuk szeretetközösségünket a pápával, és Máriára tekintünk, aki befogadja a testet öltő Igét, és közösen megvalljuk hitünket a feltámadott Krisztusban. Az Úr mellettünk van, mint az Emmausz felé vezető úton: meghallgat minket, megvilágosít, és meghív bennünket, jelenlétével felvidít bennünket.

Mondjuk együtt a tanítványokkal: »Maradj velünk, Urunk, mert esteledik«, Jézus pedig válaszol nekünk: »Ne féljetek, veletek vagyok«”

– zárul az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa elnökségének üzenete.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír