A trieri egyházmegye, a Vatikán és a reform problémái

„A jövő egyháza” projekt – ahogyan a trieri püspök, Stephan Ackermann nevezi – az egyházmegye plébániáit szervezte volna át (172-ről 35-re csökkentve számukat), továbbá ezek vezetését egyenlő felelősséggel egy plébánosra és egy világi vezetőre bízta volna. Azonban a terv megvalósulására várni kell, mivel az előirányzott reform kapcsán két vatikáni intézmény – a Papi Kongregáció, valamint a Törvényszövegek Pápai Tanácsa – fenntartását fejezte ki.

A KNA német katolikus hírügynökség beszámolója szerint Ackermann püspök június 5-én Rómába utazott, hogy kifejtse elképzeléseit, mivel a reformot – miután az Unio Apostolica papi szervezet, valamint az egyházmegye egyes laikusai panasszal éltek – a Vatikán tavaly novemberben felfüggesztette. Június 9-én az egyházmegye portálja számolt be arról, hogy a fentebb említett hivatalok a kilátásba helyezett törvényszövegek alapján tartózkodásuknak adtak hangot, nevezetesen a papok kormányzati szerepe, valamint a plébániák mérete és tervezett működése kapcsán.

Az új törvény a trieri egyházmegye 2013 és 2016 között tartott zsinatának gyümölcse. E periódusban az Egyház megújulásáról gondolkodtak, s reflektálni szerettek volna a hivatások számának csökkenése miatti krízisre, amely egyre sürgetőbbé teszi az erők újraszervezését. A végleges szöveg a korábbinál nagyobb felelősséget ad a laikusoknak, így a plébániák kormányzását multiprofesszionális csapat kezébe adja, mindezt ezért, hogy a papság adminisztratív kötelezettségeit a pasztorális munka érdekében csökkentse. A plébániák számát nagymértékben redukálták, hogy „elősegítsék a hálózatba szervezésen alapuló munkát” – jegyezte meg 2018-ban Ackermann püspök a La Croix-nak adott interjúban.

Azonban a reformtervezet körül az egyházmegyében nem alakult ki egység. A 2016-ban befejezett zsinat ellenhatásaként protestáló mozgalom alakult ki, amely – szóvivőjük, Harald Cronauer szerint – a plébániák több mint egynegyedét fogta össze. A terv ellenzői úgy vélik, hogy az új struktúrák túl nagyok ahhoz, hogy katolikus hívek ezreinek gondjaival foglalkozzanak, s emellett védelmezzék a helyi közösségek érdekeit. Attól is tartanak, hogy az összevonás számos önkéntes feladatkör megszűnését jelenti.

„A félelmek jogosak, ha egy középkori, tradicionális egyházmodellre támaszkodunk, amikor minden falunak saját papja volt – mondja Arnaud Join-Lambert teológiaprofesszor. – De Ackermann püspök az Egyház modernebb felfogását vallja, amely decentralizált, s hálót épít fel a templomi közösség, valamint a katolikus intézmények, kórházak és iskolák között. Valójában modellváltásról van szó, s nem a méretek módosításáról.”

A változást nem minden német katolikus értékeli. „Franciaországban a plébániák megnagyobbítása s a laikusok szerepvállalása az 1980-as években megtörtént., de Németországban az Egyház eddig nem vállalkozott ilyen módosításokra, ezért ez most fordulópontot jelent.”

Ha a német katolikus egyházon belüli aggály megmagyarázható, a reform újragondolását kérő vatikáni döntés kicsit meglepőnek tűnik. „A kongregációk nem szoktak az egyes egyházmegyék ügyeibe beleszólni, a változtatás jelen esetben nem az erkölcs vagy a hit kérdését érinti. Róma ezzel a döntéssel minden bizonnyal saját tekintélyére emlékezteti a turbulens német egyházat” – teszi hozzá Join-Lambert. Tény, hogy a reform felfüggesztése a rendszeresen újításokat meghirdető német katolikus egyház és a Vatikán között kialakult feszültség kontextusában történt.

A trieri egyházmegye június 9-i kommünikéje azt is bejelenti, hogy megbeszélést hívnak össze a püspök és az egyházmegyei tanács tagjai részvételével. Kifejezik annak reményét, hogy a konzultáció „hozzájárul a többi helyi egyház pasztorális útkereséséhez”.

Fordította: Hantos-Varga Márta

Forrás és fotó: Kaposvári Egyházmegye; La Croix

Magyar Kurír