A velencei pátriárka a remény erényének újra felfedezésére buzdít pásztorlevelében

Francesco Moraglia velencei pátriárka arra hív levelében, hogy fedezzük fel újra a remény keresztény erényét, amely a hiten alapul és a szeretettevékenységben valósul meg. A bíboros a pasztorális év újraindítása alkalmából tette közzé a dokumentumot.

Francesco Moraglia velencei pátriárka a COVID-19-járvány miatt az újrakezdést a sivatagon való átkeléshez hasonlította, ami nem lesz könnyű. Ez azonban ne vezessen a könnyen kialakuló kényelmetlenség érzéséhez vagy a kincstári optimizmushoz, tudatában annak, hogy a feltámadt Jézus nem hagyja magára azokat, akik rábízzák magukat. Ugyanakkor az, hogy a feltámadt Úr az Egyházban él, a remény jele a vírusjárvány idején.

„A remény nem válhat külön a konkrét, látható és mindennapi szolidaritástól. Ma az Egyház társadalmi tanítása nagyon is aktuális: az emberből kiindulni annyit jelent, hogy az erkölcsi erényekből indulunk ki, amelyek nem válhatnak el a teológiai erényektől” – mutat rá a velencei pátriárka. Ferenc pápát idézve arra buzdít: „Engedjük megfertőzni magunkat a szeretettel és az optimizmussal, amelynek lényege nem az, hogy az adott helyzeten túlra tekintünk, hanem az életerő, amely által tudunk reménykedni, amikor mások feladják, ahogy a német teológus Dietrich Bonhoeffer mondta.”

A pátriárka abból a tényből indul ki levelében, hogy Olaszországban a járvány okozta vészhelyzet következtében súlyos társadalmi és gazdasági hatások tapasztalhatók. Az ország egyébként is kritikus helyzetben volt a lakosság egyre szélesebb rétegének elszegényedése és a bizonytalan munkavállalói helyzet miatt. Még nagyobb veszélynek nevezte a főpásztor az ország társadalmi állapotát, amelyben az utóbbi években – a statisztikák kimutatása alapján is –, jelentősen elterjedt az általános rossz közérzet. Ez azt a kockázatot hordozza magában, hogy végül felkelésbe torkollik a helyzet. E veszély láttán mindenki arra kapott meghívást, hogy tegye meg, amit tud: „A köz- és magánszemélyek, a vállalkozások, a szervezetek, az önkéntesek tehát építsenek hálózatot, elkerülve a kifogásokra épülő vitákat, és segítve azokat, akik kevésbé védettek és kevesebb erőforrással rendelkeznek. Mindannyiunknak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy újra felfedezzük és újjáépítsük a társadalom szövetét.”

A politikai élet szereplőihez fordulva Moraglia bíboros hangsúlyozza: „Keresztényként és állampolgárokként olyan politikát követelünk, amelyben kevesebb a veszekedés és nagyobb az összetartás az olyan döntésekben, amelyek az országot, vagyis bennünket érintenek.

Olyan politikára van szükség, amely kevésbé nyilatkozik meg a közösségi hálókon és könnyed szlogeneken keresztül, és inkább a tények, illetve a józan ész által nyilvánul meg.”

Moraglia pátriárka azt javasolja az egyházi közösségnek, hogy az új társadalmi vészhelyzettel a kicsi konkrét gesztusok által nézzen szembe, amelyek az evangéliumi özvegy logikájának felelnek meg: kevesebbet dobott be a templom perselyébe, számok tekintetében tehát kevesebbet adott az őt megelőzőekhez képest, de valójában sokkal többet adott azoknál, akik hatalmas összegeket adományoztak.

„Az első gesztus tehát az, hogy jelképesen, de valóságos tettek által »fogadjunk örökbe« egy embert, aki szociális körülményei miatt láthatatlannak tűnik. Lehetőségeinkhez képest heti bevásárlásunkba illesszünk be egy-két vigaszt jelentő élelmiszert, amit azoknak szánunk, aki nagyon szorult helyzetben van.

Ez a kis jócselekedet nem von el tőlünk semmit és ránk irányítja Isten áldását”

– fogalmaz Moraglia bíboros.

A második konkrét gesztus az, hogy nyissák meg a plébániai intézményeket az iskolák előtt. „Így helyet biztosítunk nekik, figyelembe véve a nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézniük, hogy el tudják helyezni az összes diákot a biztonsági távolságtartás megtartásával. Az iskolák újraindítása fontos próbatétel az egész ország számára. Ha elbukunk ezen a téren, az mindenki számára negatív jel lenne” – mutat rá a velencei pátriárka és emlékeztet, hogy a távoktatás azokat bünteti, akiknek nincsenek megfelelő gazdasági és technológiai forrásaik, hogy eredményesen részt vehessenek így az oktatásban.

Moraglia bíboros végül a közélet képviselőihez fordul pászorlevelében. Elismeri az eddigi pozitív erőfeszítéseket, ugyanakkor rámutat, hogy nagy szükség van a közös cselekvésre és elsősorban egy stratégiára, amely a fiatal nemzedékeket illeti: „A politika feladata, hogy a tervezhetőség képességének szintézisét megteremtse. Ne a könnyen elfogadható egyezségekre, hanem a stratégiai beavatkozásokra összpontosítson, amelyek a jövőre terveznek, nemcsak a mai napot veszik figyelembe.

Nem adhatunk tovább fiataljainknak egy olyan országot, amelyet hatalmas államadósság, munkanélküliség sújt, és amelyet a jövőkép és az álmok hiánya jellemez.”

A pásztorlevél biztatással zárul: „Velence alapításának 1600. évfordulója a jelenlegi társadalmi és gazdasági újraindulás idején alkalmat ad arra, hogy megtervezzék a jövőjét ennek az egyedülálló városnak, amely a vízre épült és amely egyetemes város, az egész világé.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír