A Világiak, Család és Élet Kongregációjának új dokumentuma a sportról

Kitekintő – 2018. június 2., szombat | 17:26

„A legjobbat kihozni magunkból” címet viseli az a dokumentum, amelyet a Szentszék Sajtótermében mutattak be június 1-jén. A szöveg összefoglalja a pápák és az Egyház tanítását a sportról, kiemelve a párhuzamokat a versenyzés erőfeszítése és az elkötelezettség között a keresztény életben.

Trikó, testretapadó nadrág, kilátszó izmok. Ilyet sosem lehetett látni a Vatikánban 1904 előtt. Fiatal tornászok tartanak bemutatót olyan helyeken, ahol mindig is a reverendák és a mértéktartás uralkodott. Ezt látva a Római Kúria egy meghökkent prelátusa Szent X. Piusz pápának megjegyezte: „Hová jutunk?” Mire a pápa így válaszolt: „A Paradicsomba!” Ezt az anekdotát is felidézi a Világiak, Család és Élet Pápai Tanácsának dokumentuma bevezető soraiban. Ezzel is alátámasztja, hogy a Szentszék és a Katolikus Egyház már hosszú ideje figyelemmel fordul a sport felé, amely a civilizáció nagy lehetőséggel bíró nevelési és képzési eszköze.

A közel ötven oldalas dokumentum öt fejezetre tagolódik. Összefoglalja a sport történetét, antropológiai olvasatot ad róla az értékek, a kihívások tekintetében és szól a sport negatív oldalairól is – a doppingról és a korrupcióról. Végül leírja az Egyház által játszott szerepet ebben a szektorban, amelyet a „modern Népek Udvarának” tekint. Kijelenti, hogy nem létezik keresztény sport, de jogosan megállapítható, hogy van a sportról alkotott keresztény szemlélet. Ezért a szöveg rámutat, hogy az Egyház – amint ezt az utóbbi évtizedekben Szent II. János Pál többször is tanította – nemcsak ösztönözni akarja a színvonalas sporttevékenységet, hanem be akar lépni a sportba, vagyis az emberért működő sportba. Ebbe a térbe, ahol kihozhatjuk a legjobbat magunkból, amint a dokumentum címe is hangsúlyozza, és ahol barátság, párbeszéd, egyenlőség, tisztelet és szolidaritás alakul ki.

A sport fejlődésének rövid történetét a második fejezet tartalmazza, amely emlékeztet az olimpiai játékok újraindítására és arra, hogy ennek hatására a 20. század elején a sport globális jelenséggé vált. A harmadik fejezet a figyelmet a sporttevékenység értékeire helyezi, ezek közül is a személy, a test és a lélek átfogó és harmonikus fejlődésére. Tíz pontban párhuzamot von a sport és a hit között. Ezek egyike a fair play, amely a sportolót megtanítja arra, hogy legyen figyelmes és tartsa tiszteletben az ellenfelet, ne pedig a szankcióktól féljen. Ezért van az, hogy az egyre kibontakozó értékvesztés világában irányt vesztett fiatalok számára a sportolók a viselkedésükkel nevelő szerepet testesíthetnek meg.

A sport tiszta arca a csoportjáték ízét és szépségét, az áldozathozatal és önfeláldozás értékét tanítja meg a kiváló eredmény érdekében. Nagy kárt okozhat ugyanakkor a személynek az egyes sportágak túlzott kereskedelmiesítése. A negyedik fejezet röviden, de mélyen szántóan foglalkozik mindazzal, ami tönkreteszi a sportszektort. Minden baj abból születik, amikor a sporttevékenység a minden áron való nyerésre alacsonyodik le. Megjelennek az egészségre vonatkozó kockázatok, az árucikké alacsonyított sportolók, a kiskorúak ellen elkövetett fizikai, szexuális és érzelmi visszaélések. Ezért megfelelő biztonsági intézkedésekre van szükség, a szurkolók nem sportszerű viselkedésének korlátozására. A szöveg tehát rámutat azokra a helyzetekre, amelyek aláássák a sport emberséges és igaz arcának szépségét.

Az Egyház megnevez négy olyan területet, ahol be kell avatkozni, hogy elkerüljük, hogy részérdekek beszennyezzék a sportszektort szabálytalan lépésekkel. Az első a test leértékelése, amely gyakran a sportoló automatizálásához vezet és sok esetben korai specializációra, amely alááshatja a szervezet egészségét. A második terület a dopping, amely tönkreteszi a sportoló testét és meghamisítja az eredményeket. Ennek felszámolásához konkrét és összehangolt nemzetközi erőfeszítésekre van szükség a sportszervezetek, a média, a politika és a pénzvilág részéről.

A sportesemények látványos előadásokká alakítása összekapcsolódik a gazdasági korrupcióval, amelyet a vatikáni dokumentum a legyőzendő harmadik nagy kihívásnak tekint. A sport területén kívüli szereplők által megszervezett csalásokra is utal, ezek között említve a sportfogadásokat. Konkrét és átlátható szabályokkal kell védeni a sport egységét. A negyedik kihívás a szurkolókat és a nézőket érinti. Itt a szurkoló közösség egységének védelmezésére szólít fel. Amikor a szurkoló helyesen éli meg szenvedélyét, az az öröm és a szépség forrása.

A vatikáni dokumentum ötödik fejezetében az Egyház lelkipásztori tevékenységéről van szó a sport területén. A plébániáktól a családokig, az oktatási intézményektől a fitneszközpontokig szükség van egy nevelési stratégia kidolgozására, amely támaszt nyújt az edzők, a szakemberek, a szülők, az önkéntesek, a papok és a felszentelt személyek számára.

A Világiak, Család és Élet Kongregációjának új dokumentuma Ferenc pápa szavaival zárul, melyeket 2014-ben mondott az Olasz Sportközpont képviselőinek: „Lépjünk játékba egymással és Istennel anélkül, hogy megelégednénk egy közepes döntetlennel. Hozzuk ki a legjobbat önmagunkból azért, ami örökké tart.”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria