Afrika kereszténysége: remények s félelmek között – Anthony Muheria kenyai érsek a Párbeszéd Házában

Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkára elmondta, Európában tabutéma a keresztényüldözés, illetve az egyházak szerepvállalása a szegénység, a migráció, az éghajlatváltozás és a különféle társadalmi konfliktusok megoldásában.

Hangsúlyozta, hogy ezzel a szemlélettel ellentétben a Hungary Helps program keretében a magyar kormány az egyházakkal mint stratégiai partnerekkel tart fenn párbeszédet, például Kenyában, ahol a keresztény szervezetek, intézmények tízmilliókat segítenek az oktatás terén, s a Katolikus Egyház elsőrendű célja a fiatalokról való gondoskodás.

Az államtitkár Szent II. János Pál gondolatai nyomán így fogalmazott: mindannyiunknak meg kell őriznünk a vértanúk tanúságtételét. Hozzátette, Kenyában nincs rendszerszintű keresztényüldözés, de egyre aggasztóbb méreteket ölt az iszlamista terror.

Humanitárius segítségnyújtásra van szükség, és az egyházakkal együtt ennek konkrét lehetőségeit keressük a térségben – mondta Azbej Tristan.

A Párbeszéd Házában rendezett konferencián rövidfilmet vetítettek a tavaly márciusban megvalósult tényfeltáró misszióról, amelynek keretében kormányzati és egyházi delegáció utazott Afrikába, hogy a Hungary Helps program jegyében felmérjék a humanitárius segítségnyújtás lehetőségeit Kongóban és Kenyában. A küldöttség tagja volt Azbej Tristan államtitkár, Hölvényi György kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő (a misszió kezdeményezője), valamint Böjte Csaba OFM és Sajgó Szabolcs SJ.

A filmből kiderült, hogy az ötvenmillió lakosú Kenyában és általában a szubszaharai térségben a magyar kormány az egyházakkal karöltve a lakosság helyben maradását szorgalmazza, és célja a helyi keresztény közösségek megerősítése.

Böjte Csaba OFM a filmben hangsúlyozta, az afrikai keresztények szeretik a Jóistent, a 2-3 órán át tartó szentmiséken vidáman táncolnak, áhítattal, szeretettel vesznek részt a szertartásokon. „Afrika a remény országa a gondok, a szegénység ellenére is” – mondta elcsukló hangon a szerzetes, hiszen a delegáció eljutott a nyomorban élőkhöz is. 

A filmben szó volt a 2011 óta egyre fenyegetőbb szélsőséges iszlamista terrorról is, a támadásokról, a vértanúkról. Elhangzott, hogy Afrikában a legnagyobb kihívás a rengeteg etnikai csoport közötti, rossz értelemben vett versengés, a törzsi ellentétek, a gyűlölet, amelyet különféle politikai érdekek által mozgatott erők kihasználnak a maguk céljaira, aláásva a személyválogatás nélküli szeretet keresztény eszményét.

A filmvetítést követően tartotta meg előadását Anthony Muheria kenyai érsek, a Nyeri Főegyházmegye vezetője.

Afrika a jövő erőműve, a remény kontinense; a demográfiai robbanást nézve a nem túl távoli jövőben a világ katolikusainak zöme itt fog élni, s a gyakorló keresztények nagyobb része már most is itt (valamint Latin-Amerikában) él – mondta –, de ahogy a nukleáris maghasadáskor keletkező energia fordítható jó és rossz célra is, úgy a népességrobbanás lehet Afrika ereje, de a gyengesége is, ha rossz irányban haladnak a folyamatok.

Különféle érdekcsoportok versengenek Afrika lelkéért, az ott élők életéért, s a manipuláció és a lehetőségek világában egyházi és civil összefogás szükséges a jó irány megtartásához.

A kenyai érsek emlékeztette a jelenlévőket, hogy a gyarmati időszak nehézségeiről nem feledkezhetünk el, ugyanakkor Kelet-Afrikában az oktatási és egészségügyi rendszer kiépülése az egykori misszionáriusok hatékony munkájának gyümölcse, Európa adománya.

Vallási szempontból Afrikában jelentős különbség van a szubszaharai régió és az északi rész között (az utóbbi muszlimok lakta terület), s napjainkban a „határ” délre, és nyugatra tolódik el. Kenya keleti részén is élnek muszlimok, de az országban a kereszténység a domináns.

Történelmi tény, hogy Kelet-Afrikában jellemző volt a fiatalon hitre tértek példamutató áldozatvállalása, „oly módon munkált a kegyelem, mint az első keresztények életében”. Ugandában húsz év alatti keresztény fiatalok sokasága ment szembe a politikai akarattal (például a homoszexualitás elfogadásának kérdésében), és más vértanúk is ismertek (például Boldog Bakanja Izidor).

Nem feledkezhetünk el napjaink mártírjairól, valamint a felnőtt megtérők nagy számáról sem. Az érsek megemlített egy 90 éves helybeli asszonyt, aki egy egész faluközösség felnőtt lakosságát térítette meg.

Ugyanakkor nem minden téren rózsás a helyzet – folytatta a kenyai főpásztor. – Az Egyháznak hathatósabban, stratégiai jelleggel kellene befolyásolni a kontinensen élők életét, máskülönben eluralkodik a törzsi erőszak, a korrupció és a kapzsiság; ez utóbbiakat használják ki céljaikra a politikusok, felhígítva a keresztény jelenlétet a társadalmi életben.

A „kisebbségi érdekek” jegyében ugyanis stratégiai jellegű, csendes befolyásolás zajlik a politikában, a kulcspozíciókba muszlimokat helyeznek, már a jogalkotás szintjén is, és sok „keresztény” vezető nem képviseli a kereszténységet. A terrortámadások pedig elültetik a félelmet a hívők lelkében.

A törzsi megosztottságból sok esetben gyűlöletet fakasztanak, a vallásos máz hamar lekophat, és sok esetben sajnos még a keresztények is fegyvert ragadnak.

A pénz iránti éhség (kapzsiság) is a manipuláció melegágya, a megtévesztett emberek könnyen radikalizálódnak, akár éppen az iszlamisták, vagy a pénzt és csodás gyógyulást ígérő szekták hatására.

A tiszta keresztény hitet veszélyezteti a szinkretizmus kísértése is, a babonaság terjedése.

Ferenc pápa is beszélt mindezekről afrikai látogatásán, keményen felszólalt a korrupció ellen, ugyanakkor a Nairobiban egybegyűlt 140 ezer fiatalnak a bátorság és a reménység üzenetét hozta el.

Az Egyháznak Afrikában is fontos feladata, hogy az emberi értékeket kommunikálja, és segítse a fiatalokat a munkához jutásban, mentorálja őket – folytatta az érsek –, és többek közt ebben segít a magyar kormány is.

Anthony Muheria elmondta: az Egyház sok időt szán a fiatalokra, a jólét elérésében is szerepet játszik, a humanitárius segítségnyújtásban élen jár. Kenyában a kórházak 45 százaléka egyházi kézben van, az iskolák harminc százaléka katolikus, ebből 50-60 százalék egyházi fenntartású. A püspökök harcolnak a korrupció ellen, térdre borulva imádkoznak Istenhez a megszűnéséért.

A kenyai érsek összefoglalóan elmondta: az Egyháznak van jövője Afrikában, erőteljesen kell képviselni a keresztény értékeket, s a fiatalokat immunizálni kell a radikalizálódás ellen.

A Párbeszéd Házában megtartott konferencia másik előadója, Giuseppe Caramazza olasz misszionárius pap elmondta, Afrikában Daniel Comboni (1831–1881) tervszerű evangelizációs elvei alapján munkálkodik. Eszerint helyi egyházközségeket kell alapítani, majd hagyni kell, hogy a továbbiakban ők misszionálják a környezetükben élőket.

Giuseppe Caramazza éveken át élt misszionáriusként a maszáj (maasai) nép körében, majd dolgozott a média terültén is. A New People (a helybeli Új Ember – a szerk.) médiaközpontban lapot szerkesztett, rádiózott, videoműsorokat készített, kommunikációs kurzust indított. 2010-ben létrehozta a Southworld.net webmagazint. Jelenleg a kenyai Tangaza University College rektorhelyettese, együtt dolgozik a helyi parlamenti katolikus politikuscsoporttal is (melyben az egyetemet képviseli).

Mint mondta, a Tangaza egyetemet 1987-ben alapították, eleinte papi szemináriumként működött, később lett egyetem, amely ma már számos más felsőoktatási intézménnyel áll szerződéses kapcsolatban, többek közt a Pázmánnyal is.

Az intézményben „társadalmi átalakulás” témakörben is szerezhető doktori fokozat, Afrikában ez egyedülálló.

Giuseppe Caramazza hangsúlyozta: Afrika-szerte számos vezető nem a népéért munkálkodik, hanem a saját hasznára (korrupció), ezért az egyetemen szolgáló vezetőket képeznek, az oktatómunka mottója: az elme közvetítésével a szívek megérintése, az életalakítás céljából.

Újabb terv a maszájok területének közelében egy egyetemi campus alapítása, mezőgazdasági és informatikai kar elindítása. Kenyában ugyanis visszaesett a mezőgazdasági termelés, mert elsavasodott a talaj, 1/6-odára esett vissza a kukoricatermelés. Új technológiák kellenek, és többek közt a tejfeldolgozó ipar kialakítása is nagy változást hozhatna a térségben.

A misszionárius pap aláhúzta, az evangelizáció nem merül ki Jézus örömhírének továbbadásában, kihívás a társadalom számára, ugyanis Isten országában minden egyes ember ki tudja bontakoztatni a talentumait.

Afrikában jelenleg áthatolhatatlan szakadék tátong a szegények és a gazdagok között. Munkát kell adnunk az afrikai embereknek, mert máskülönben kihasználják őket a politikai érdekek mentén – szögezte le Giuseppe Caramazza.

Fotó: Lambert Attila

Körössy László/Magyar Kurír