Az igazi forradalom a szív forradalma – Véget ért a 39. Rimini Meeting

Kitekintő – 2018. augusztus 29., szerda | 18:40

Augusztus 25-én, szombaton véget ért a 39. Rimini Meeting. A világ legnagyobb közéleti, vallásközi és kulturális nyári fesztiváljának utolsó napjáról Varga János, a bécsi Pázmáneum rektora tudósította a Vatikáni Rádiót.

A Rimini Meeting lényeges részét képezik a kiállítások, amelyek általában a tematikához kötődnek, és előadások is kapcsolódnak hozzájuk.

Az idei tárlatok: Van valaki, aki hallja a kiáltásom? – Jób és a szenvedés talánya; Gesztusok és szavak – Jorge Mario Bergoglio, egy eredeti jelenlét; Romano Guardini 1885–1968 – Segíteni akarok másokat, hogy új szemmel lássanak; Mindent akarunk! 1968–2018; Élvezd a játékot – amikor a sport mozgatja a történelmet; A lehetetlen építészete – Filippo Brunelleschi – A firenzei dóm kupolája; 1948–2018 Itália – egy nép újjászületése; Régészet a háború ellen – múlt és jelen Szíriában; Arabok Európában – interakciók. Egy kamarakiállításon Gabriele Dell’Otto grafikusművésznek, népszerű képregények alkotójának képei voltak láthatók; a Narnia vitorlása című, C. S. Lewis műve alapján készült összeállítás pedig bemutatta, milyen fejlődésre képes az ember, és hogy fedezi fel célját és önmagát a barátaival való kapcsolatban, a közösségben.

Marco Bersanelli asztrofizikus bevezetőjében kiemelte: a Rimini Meeting évek óta törekszik arra, hogy elmélyítse a tudományos témákat is, az egységes látásmódnak megfelelően, nem elválasztva az emberit a szigorú értelemben vett tudományostól. Törekedtünk megosztani ezt a látásmódot, hogy mi is tanuljunk a párbeszédből. Az idén különösen szép volt – folytatta – a tudósok új nemzedékét látni, akik immár maguk hozták a témákat. Egyikük így fogalmazott: „Amikor a valóság feltárja magát, megmutatja és engedi megérteni, hogy miként működik, az egy nagyon szép, szinte szent pillanat. Látok valamit a laboratóriumban, amit még senki nem látott. Az első reakcióm megállni egy pillanatra, csendben maradni tisztelettel az előtt, ami éppen történik. A második reakció: elmondani másoknak.”

A tudósok tanúságtételei nagyon értékesek voltak, segíthettek szembesülni a kérdések és motivációk nehézségével és a horizont tágasságával, valamint a lelkesedéssel, ami őket mozgatja, mind emberileg, mind tudományosan – amiből láthatjuk, ez a két szint mennyire elválaszthatatlan egymástól.

Ferenc pápa a tömegtájékoztatás 2018-as világnapjára a következő témát választotta: Az álhírek és a békét szolgáló újságírás. Ebben a témában került sor kerekasztal-beszélgetésre a Rimini Meetingen, melynek során többek között elhangzott: a kérdés aktuális és égető, mert a közösségi média szabadságával együtt a korlátok és a nehézségek is megnövekedtek. Immár az Egyház is tárgya és áldozata lett az álhírek terjesztésének. Hiányzik a megkülönböztetés, az iskolázottság, a személyesség, a kontroll lehetősége. Idézték Hanna Arendt gondolatát: „Az igazi veszélyt az jelenti a társadalomra, aki számára a különbség a valóság és a fikció, az igaz és a hamis között nem létezik többé.”

A résztvevők elmondták: egy „felhőben” vagyunk, amelyben a valóság észlelése az uralkodó narratívák szerint történik. A 21. századot nem nézhetjük a 20. század szemüvegén keresztül: gyökeresen mások a mai jelenségek… Először társadalmi békére van szükség, hogy emberek legyünk a virtuális kapcsolatok szintjén is. A közösségi médiában az emberek ismételgetik, amit nem tudnak, nem is ellenőriznek, hanem csak az számít, hogy valahol hallották, valaki mondta... A probléma megint csak nem technikai, hanem emberi. Nem az a lényeg, mennyit, hanem hogy mit néz valaki az okostelefonján.

Szükség van az újságírásra, ami nem csak szakma, hanem szolgálat, mások szolgálata. Feladatunk felelősen a valóságot közvetíteni, mert egyébként leromboljuk, megváltoztatjuk azt. Nem urai, hanem őrzői vagyunk az igazságnak. Feladatunk tiszta, friss vizet adni.

Végül idézték Ferenc pápának az ebben a témában a ferences, egyszerű ima alapján átalakított imáját:
„Uram, tégy minket békéd eszközévé.
Engedd, hogy felismerjük a rosszat, amely beférkőzik a kommunikációba, és nem teremt közösséget.
Tégy minket képessé rá, hogy ítéleteinkben ne legyen harag.
Engedd, hogy úgy beszéljünk másokról, mint testvéreinkről.
Te hűséges és bizalomra méltó vagy; add, hogy szavaink a világ javát szolgáló magvak lehessenek.”

Akiket megpróbált az öröm címmel további tanúságtételek zárták a Rimini Meeting programját. A La casa volante magyarul szárnyaló házat jelent. Ez egy önkéntesekből álló, alapítványi formában működő olasz egyesület, amely 2004-től létezik. Olyan szülők hozták létre, akiknek fő aggodalma az volt: ki garantálja fogyatékkal élő gyermekeik élettervét, azaz mi lesz, ha szüleik már nem lesznek mellettük? Ukrajnában alapított házuk néhány lakója jött el a Meetingre tanúságot tenni.

Jelen volt még Silvio Cattarina, a L’Imprevisto, azaz előreláthatatlan nevű szociális szövetkezet alapítója, vezetője és két korábbi gondozottjuk is. A L’Imprevisto drogfüggő fiatalok gyógyítására és a társadalomba való visszailleszkedésük segítésére jött létre 1990-ben. A fiatalok, akik közül a legtöbben árvaházból, reménytelennek látszó körülmények közül indultak, és a találkozások, a kapott szeretet által megváltozott az arcuk, az életük, tanúságot tettek arról, hogy mit jelent boldognak lenni.

Elena Mazzola, a harkovi Dante Intézet igazgatója idézte Ferenc pápa Meetingre küldött üzenetét: „A keresztény ember nem mondhat le arról az álmáról, hogy a világ jobbá válik. Értelmes dolog álmodni, mert ennek a bizonyosságnak a gyökerénél a mély meggyőződés van, hogy Krisztus az új világ kezdete. Az ő feltámadása nem múltbeli dolog; életerő lakik benne, amely átjárta a világot. Ahol úgy látszik, hogy minden meghalt, ott apránként mindenfelől a feltámadás csírái jelennek meg. Olyan erő ez, amelynek nincsen párja… a sötétség közepette mindig felfakad valami új. (Evangelii gaudium 276.)” Kicsi mag – tette hozzá a La casa volante munkatársa –, de élet van benne, messzire fog jutni, és telve van örömmel.

A hozzászólók igazolták az idei Meeting mottójának igazságát – az erők, amelyek a történelmet mozgatják, ugyanazok, amelyek az embert boldoggá teszik.

Emilia Guarnieri, a Meeting Alapítvány elnöke rövid összegzést mondott az idei találkozóról. Kiemelte a pápai üzenet egy gondolatát, mert az elmúlt egy hét éppen ebben a tekintetben akart válasz és segítség lenni: „Ki fogja megváltani ma azt a vágyat, amely még ha zavarosan is, de az ember szívében él? Csak olyasvalami, ami végtelen vágyakozásának magasságában van.” Itt lenni, részt venni a Meetingen azt jelenti, hogy követjük ezt a vágyakozást, és dolgozunk önmagunk alakításán. Idén kevesebb nagy előadás volt, ám közel kétszer annyi találkozó, mint az előző években: összesen 234, több – összesen 528 – közreműködővel.

Az elnök asszony bejelentette a jövő évi Rimini Meeting időpontját: augusztus 18–24-ig tartják majd; a mottója pedig egy idézet Karol Wojtyła Veronikáról szóló verséből: „Nacque il tuo nome da ciò che fissavi” – „Neved azzal a pillantással született”. A kérdés ott van a szívünkben: mi tesz bennünket emberré, mi alakítja arcunkat? – mutatott rá Emilia Guarnieri. Ahogyan Veronika onnan kapta nevét, akit nézett, akinek arcképét, igaz ikonját kendője megőrizte, úgy mi is Krisztusról kaptuk nevünket, akire tekintünk.

A szervezők vallják: nincs formula vagy séma, a személyre és a valóságra kell koncentrálni, és élni az életet. Az igazi forradalom a szív forradalma. A hitet nem tudjuk senkire rákényszeríteni, nem lehet másképpen átadni, csak életünk tanúságtételével. A Rimini Meeting folytatódik, a hallottak, átéltek továbbgondolásával, feldolgozásával.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Rimini Meeting Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria