Az utolsó munkáspapok egyike betegszállítóként dolgozik Franciaországban

Kitekintő – 2021. március 9., kedd | 14:27

A negyvenes évektől sok száz pap részvételével kibontakozó, majd a hatvanas években gyors ütemben hanyatlásnak induló munkáspapi mozgalom mai formájáról közölt tudósítást a héten a La Croix francia katolikus napilap. Lionel Vanderbriele munkáspapot mutatták be, aki kémiai tanulmányai után 2009-től a lille-i egyházmegye szolgálatában végzi tevékenységét – írja a Vigilia Facebook-oldala.

A munkáspapi mozgalomról az egyik egyháztörténeti kurzuson hallott, és nyomban felkeltette az érdeklődését: „Úgy akartam dolgozni és élni, mint a többi ember – emlékezik vissza, – s a püspököm azt kérte, tegyek javaslatot valamilyen konkrét foglalkozásra. Mindig is érdekelt az egészségügy, és gyorsan teljesíthető képzést akartam egy olyan szektorban, ahol van munka. A betegszállítói munkakör pont megfelelőnek tűnt.”

„Ugyanolyan körülmények között dolgozom, mint egy pénztáros vagy egy takarító” – mondja Lionel atya. „Műszakokban dolgozunk, olykor éjszaka, és egész álló nap embereket szállítunk. Fárasztó munka” – teszi hozzá elégedetten. Franciaországban rajta kívül már csak tizennégy munkáspap van, akik tanítanak, az egészségügyben dolgoznak vagy építőmunkások.

Lionel Vandenbriele-nek kettős hivatása van: azért döntött e mellett az életforma mellet, mert szereti Jézus Krisztust és korunk munkásosztályának tagjait.

Franciaországban nem is igazán számít egészségügyi alkalmazottnak, mivel munkája hivatalosan a közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe tartozik. Franciaország olyan területén dolgozik, ahol egykori bányászok élnek: „Ennek a térségnek önálló kultúrája van, az emberek között nagy a szolidaritás. Szívesen hallgatom az egykori bányászok történeteit. Elbeszélgetünk egymással a jó vagy rossz hírekkel záródó orvosi vizsgálat előtt és után.” „Olyan emberek körében dolgozom, akik sokszor hatalmas távolságra vannak az Egyháztól, és ez a hétköznapi élet előmozdítja a hitemet” – mondja Vanderbriele. „A munkatársaim csak nemrég jöttek rá, hogy pap vagyok. Nagyon foglalkoztatja őket a cölibátus, de néha arra is megkérnek, hogy imádkozzam velük vagy értük. Volt, aki azt kérte tőlem, hogy menjek el vele misére.”

„Bár a járványhelyzetben sok lehetőséget elmulasztott az Egyház – vallja a negyvenéves pap, – sokkal kreatívabbak is lehettünk volna, de nem aggódom sem az Egyház jövője, sem a hivatások válsága miatt. Mindig lesznek papok, vagyis mindig lesznek pásztorok az Egyházban, még akkor is, ha a szolgálatnak új formái is kialakulnak majd.”

Forrás és fotó: La Croix/Vigilia Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria