Bassetti bíboros: A fiatalság tűz – Összefoglaló a Rimini Meeting második napjáról

A 2. nap első előadásának címe ez volt: Ne engedjétek, hogy ellopják az álmaitokat, mert azok jelentik a jövőt.

Bevezetőjében Matteo Severgnini, a kampalai Luigi Giussani-középiskola igazgatója idézte Ferenc pápa szavait a fiatalokkal való 2018 augusztusi, római találkozóról: „Szívetekben vannak ezek a ragyogó csillagok az álmaitok ezek a kincseitek, a talentumotok.”

Megosztotta saját tapasztalatait is, Rose Busingye álmáról, aki Ugandában a húszéves polgárháború után összegyűjtötte az üldözött, egyedül maradt, gyermeküket magányosan nevelő, napszámosként élő anyákat és segítette őket. „A vele való találkozásból – mondta Severgnini – mély barátság született, és az álom, amely a kontinens legjelentősebb valóságához vezetett. Olasz segítséggel 2012-re felépült a Comunione e Liberazione alapítójának nevét viselő iskola, amelynek jelmondata: „a mi kezünkkel, de az Ő erejével”. Felismerve saját végtelen értéküket, megvalósult egy álom, minimális anyagi lehetőségekkel egy iskola gyermekeiknek, ahol el tudják kezdeni élni az álmaikat, ahol fel tudják fedezni saját önazonosságukat. Azaz hogy szeretve vannak és tartoznak valakihez.

Az igazgató hangsúlyozta: csodálatos látni, amikor a szeretetben az álmok felelősséggé válnak mások felé is, azaz társadalmi felelősséggé. „A nagy álmok képesek arra, hogy termékenyek legyenek – idézte tovább a pápát – és ehhez kimeríthetetlen reményforrásra van szükségünk, Istenre van szükségünk, hogy azok ne váljanak pórázzá vagy a mindenhatóság ábrándjává”.

Gualtiero Bassetti bíboros szintén Ferenc pápát idézte: „Ha elvesztetted belső lendületedet, álmaidat, lelkesedésedet, reményedet és nagylelkűségedet, Jézus hozzád is eljön, mint ahogy az özvegy halott fiához, és a Feltámadott minden hatalmával felszólít: »Fiú, mondom neked, kelj fel!« Ma az Úr fel akar ébreszteni minket a belső alvásból, és a pápa egyértelműen azt mondja: »Krisztus él és ez a világ legszebb tapasztalata.«”

„Ez egy fontos rész – tette hozzá az olasz püspöki kar elnöke –, mert kiemeli az élet három alapvető elemét: remény, hit, konkrétság. Amikor konkrét életről beszélek, egy teljes életre gondolok, amelyben a szellemi dimenzió meghatározó súlyú. A mások felé való elmozdulás nem áll ellentétben a képességgel, hogy álmodjunk, inkább két dimenzió, amelyek szorosan összekapcsolódnak Jézus követésének örömével. Véleményem szerint ez egy meghatározó csomópont: vissza kell adnunk a kapcsolat fogalmának mély értelmét, csak a másokkal való kapcsolatban lehet képes egy fiatal egy élő test, egy család, városi közösség, iskola, egyesület, egyházi közösség részévé válni. A kapcsolatnak három dimenziója van: önmagunkkal, másokkal és a transzcendenssel, az Egyházzal. Isten szereti a sokféleségünket, a teremtett világ változatosságában nyilvánul meg leginkább szívének gazdag szeretete. A másokkal való kapcsolatban tudom megvalósítani magamat.”

A hitelesség a keresztény tanúságtételben az egyik oldal, és a felelősség központi kérdése az emberi kapcsolatokban, a másik. Minden fiatalnak van hivatása és tehetsége a szívében, úgy is mondhatjuk, minden fiatalnak vannak álmai. Olyan sok tehetségetek van, ne féljetek kifejezni őket! – biztatott a bíboros. – A felnőttek felelőssége, hogy hirdessék a fiataloknak, hogy minden hivatás a szeretet hívása, mert a szeretet alapján leszünk megítélve és meghívást kapunk arra, hogy felismerjük a hivatásunkat.

A főpap végül arra buzdította a jelenlévőket, hogy maradjanak együtt, kísérjék egymást az élet útján. „A fiatalság nem az átmenet fázisa, hanem egy tűz, amely melegít téged és másokat” – fogalmazott.

Az Egyház diplomáciája témában Ivan Jurkovič érsek beszélt, aki szentszéki ENSZ-megfigyelő Genfben. 

A szentszéki diplomáciának az a fő feladata, hogy biztosítsa a pápa szabadságát legfőbb pásztori szolgálatában minden szinten, az egész világon, mert ha a pápa megérkezik, az emberek megbízható személynek tekintik, aki mindig hű az emberiség nagy eszményeihez. Nem tisztviselők vagyunk, hanem tanúk – magyarázta az nuncius –, teológiai-filozófiai előkészítéssel, amely megkülönböztet minket a többi diplomatától. Az Egyház az egyetlen szereplő ezen a szinten, amely töretlenül képvisel egy értékrendet. Ha az Egyház megszűnne bizonyos témákról szólni, akkor senki sem beszélne azokról.

„Neved azzal a pillantással született” címmel tartott előadást Guadalupe Arbona Abascal, a madridi Complutense Egyetem irodalomprofesszora.

Vajon miért mondjuk, hogy nevünk abból születik, amit nézünk, amire figyelünk, ha egyszer kapjuk a nevünket? – tette fel a kérdést a professzorasszony. Majd rámutatott: itt az újjászületésről, a modern és posztmodern embernek a létezés teljessége iránti vágyáról, annak felismeréséről van szó.

Mára viszont a vágy szinte frenetikussá vált sokak számára, minden pillanatban megszületni, mert egyébként csak egy vagy a sokaságban. A mai fiatalok a dolgokat elválasztva látják egymástól, ahol minden életet el kell hagyni, és helyettesíteni kell a következővel. Igyekeznek magukban lenni a virtuális valóság által kínált lehetőségekben és reflexiókban, minden új „like” a létezésük kifejezésének egy módja – hívta fel a figyelmet az előadó, majd Don Giussani példáját idézte: ha most egy új tudatossággal nyitnánk ki a szemünket, akkor mi lenne a fontosabb, az amink van, vagy a jelenlét csodája?

Guadalupe Arbona Abascal hozzátette, számára ez azt jelenti, hogy Giussani gondolata egy antropológiai fordulópontot képvisel, amelyet érdemes egyre komolyabban megvizsgálni. Olyan jelenlét, amely életre kelti és vonzóvá teszi a dolgokat, és lehetővé teszi az én számára, hogy egy találkozásban éljen. Ez a Giussani által javasolt antropológiai fordulat működik.

A stadionok hangulata és a futballmérkőzések hangzavara kísérte az argentin Javier Adelmar Zanettinek, az Internazionale legendás középcsatárának, jelenleg a futballklub elnökhelyettesének bevonulását a nagyelőadóba.

Győzni, de nem csak győzni – Növekedni az életben, hogy elérjük céljainkat – ez volt a vele való beszélgetés címe. Zanetti, aki olasz felmenőkkel rendelkezik, elmondta: feleségével együtt argentin, de olasznak is tartja magát, és az, hogy három gyermekük meggyőződéssel, büszkén olasz, boldoggá teszi őt.

Meg kellene tanítani az ifjúságnak, akik szeretik a könnyebb, az egyszerűbb utat választani, hogy a sikerért mindig áldozatot kell hozni. Lemondás nélkül semmi fontosat nem érhetünk el – hangsúlyozta.

A kérdésre, hogyan lehet ilyen magas pozícióba jutni, így válaszolt: „Mielőtt csapatkapitány lettem, elsősorban önmagam akartam lenni.” Végül elmondta: gyerekkorától fontos szerepet játszott életében a vallás, Szent Ritának nagy tisztelője.

A Szent Ferenc és a szultán – egy találkozó öröksége, amely 800 éve tart című kiállításhoz kapcsolódó előadást is nagy érdeklődés kísérte.

A kérdésre, hogy milyen újdonságot hozott Szent Ferenc találkozása Malik al-Kámil szultánnal, Francesco Patton szentföldi kusztos így válaszolt: „Nem volt eredménytelen, ahogy sokan mondják, hanem nyilvánvalóan megnyitott egy utat. A legnagyobb hatása az, hogy a mai napig jelen vagyunk a Szentföldön.”

Meghatározó a ferences lelkülettel való keresztény jelenlét a Szentföldön – folytatta a szentföldi kusztos. – Senkit nem akarunk meggyőzni, nem vitatkozunk, ahogyan Szent Ferenc írta a rend szabályzatában, de mindenki rendelkezésére állunk Isten iránit szeretetből, ami leginkább a betegek gondozásában nyilvánul meg. A szentföldi martirológiumban sok szerzetestestvér esetében szerepel a halál körülményeként a pestises betegek ápolása. Ennek is megvolt a maga meggyőző ereje. A másik terület, ahol a ferences rend elismerten és hatékonyan jelen van, az oktatás.

Mit jelent annak a 800 évvel ezelőtti találkozásnak az öröksége? Ápolni ezt az örökséget elsősorban azt jelenti, hogy hinni kell benne, hogy a találkozás lehetséges. A találkozás ténye fennmaradt, de hogy mit mondtak egymásnak a felek, az kevésbé, ebből látszik, hogy maga a találkozás volt meghatározó. Ennek ma is rendkívüli aktualitása van. Ez a találkozó mérföldkő volt, amivel Isten azt akarta mondani, hogy a találkozás lehetséges. Ennek aktualizálása egy másik találkozó, ami Ferenc pápa és Ahmad Al-Tayyb, az al-Azhar főimámja között történt idén tavasszal – mutatott rá Francesco Patton.

Fotó: Varga János

Magyar Kurír