Egy érsek a világ közepéből, Ghánából – Charles Palmer-Buckle portréja

Kitekintő – 2020. november 21., szombat | 17:58

Énekel, politizál és szolgál. Charles Palmer-Buckle, a ghánai Accra érseke, ha kell, a világ legbefolyásosabb szervezeteit is bírálja a családok és a keresztény értékek védelme érdekében.

Charles Palmer-Buckle kapcsán az őt ismerőknek két dolog biztosan azonnal az eszükbe jut: az őszinteség és a humor. Egyházi szolgálata mellett nyíltan szerepet vállal a ghánai közéletben. Azt mondta a szerepvállalásáról:

Ha a politika a módja annak, hogy segítsünk az embereknek beteljesíteni az álmaikat, hogy segítsünk újjáalkotni a társadalmat és jólétet biztosítani az emberiségnek, akkor az Egyház okvetlenül politizálni fog.”

Magyarországi látogatása során 2018-ban a Magyar Kurírnak adott interjút. A beszélgetésben szintén téma volt a politizáló egyház. Az érsek úgy fogalmazott: „Jelen kell lenni a társadalmi, politikai, kulturális, gazdasági, pénzügyi élet terein, ahol a globalizáció zajlik. Ott kell lennünk, bátraknak kell lennünk, nem maradhatunk kívül, el kell vinnünk az evangélium sóját a közoktatásba és mindenhová, ahol a morális jellegű döntések megszületnek. A kereszténységnek az élet középpontjában kell lennie.”

Palmer-Buckle anglikán szülők gyermeke, ám édesapja még születése előtt katolizált. Nagy családban, tizenegy testvér között nőtt fel, nyolcévesen már a papságra készült; gyermekként abban a székesegyházban ministrált, ahol most az érseki széke van. Mindössze tizenhárom évesen kezdte kisszemináriumi tanulmányait, majd püspöke Rómába küldte tanulni, ahol filozófiát és teológiát hallgatott. Huszonhat évesen szentelték pappá, 1993-ban Koforidua első püspökévé nevezték ki, 2005 óta Accra érseke.

2002 és 2004 között a kilenctagú Nemzeti Megbékélési Bizottság (NRC, National Reconciliation Comission) tagja volt.

Az afrikaiak nevében bocsánatot kért az afrikai állampolgárok rabszolga-kereskedelemben játszott szerepe miatt.

Megjegyezte, hogy szerinte ilyen bocsánatkérés szükséges a megbékélés és a gyógyulás folyamatához. Bocsánatkérését az afroamerikai katolikusok nevében a floridai John Richard püspök fogadta el.

A világ közepe, így nevezi az Egyenlítő mentén fekvő hazáját Charles G. Palmer-Buckle. A hazánknál háromszor nagyobb területen fekvő, harmincmillió lakosú Ghána egészen 1957-ig angol gyarmat volt, a Katolikus Egyház 1880 óta van jelen az országban. A húsz egyházmegye szinte mindegyikében működnek kisszemináriumok, ahol tizennégy éves koruktól tanulnak a diákok. Az accrai főegyházmegyében nyolc férfi és huszonkét női szerzetesrend működik. Palmer-Buckle érsek tíz egyházmegyés és nyolc szerzetespapot szentel a nyár folyamán. Ghánában az Egyház és állam viszonya jó, utóbbi nagy szerepet vállal az intézmények – egyetemek, kórházak, szociális otthonok, iskolák – fenntartásában, működtetésében.

Charles Palmer-Buckle érsek 2018-ban Erdő Péter bíboros meghívására érkezett Magyarországra. Az afrikai főpásztort Ternyák Csaba érsek látta vendégül Egerben, akivel együtt szentelte püspökké Szent II. János Pál pápa majdnem három évtizeddel ezelőtt. Az afrikai főpásztor előadást tartott az egri szemináriumban a kispapoknak, ahol többek között arról is beszélt, hogy

aggodalommal nézik az európai kereszténység helyzetét. Azt érzékelik, hogy az Egyház visszavonul a közéletből a magánéletbe. Fiatal korukban felnéztek Európára mint keresztény kontinensre, de ez most eltűnni látszik.

Az érsek megosztotta a leendő papokkal egy fiatalkori lelki válságát is. 1974-ben Rómában tanult, civilben volt, amikor egy látnok megszólította: „Egy szeminarista, aki nem szereti a Szűzanyát, nem lehet jó pap.” Mélyen elmerengett a hallottakon, hiszen aki megszólította, nem tudhatta, hogy milyen hivatásra készül. Amikor hazafelé utazva ült a buszon, egy idős asszony rózsafüzért imádkozott. A nő ránézett, és megismételte ugyanazt, amit korábban a látnok. Charles Palmer-Buckle szövetséget kötött a Szűzanyával, naponta imádkozza a rózsafüzért.

Az érsek számos alkalommal beszélt interjúiban arról, hogy hisz az emberiségben: „Sokkal többre képes, mint amit eddig elért.

Az emberiség olyan, mint a zongora klaviatúrája. Nem lehet játszani csak a fehér vagy csak a fekete billentyűkön. A kettő együtt alkot tökéletes és csodálatos harmóniát.”

Palmer-Buckle sokszor hangsúlyozza, hogy csak közösen lehetséges a békés együttélés.

A ghánai főpásztor határozottan felszólal az olyan törekvésekkel szemben, mint az abortusz elősegítése, a homoszexuális párok házasságkötése Afrikában. Úgy véli, hogy a nyugati társadalmak egy sajátos kampánnyal, ún. „globális etikával” szándékosan próbálják aláásni a hagyományos értékeket.

Accra érseke John Allen vatikáni szakértőnek, a National Catholic Reporter tudósítójának adott interjújában arról beszélt, ez a Nyugatról jövő propaganda az ENSZ, az IMF és még az Európai Unió támogatását is élvezi. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy ma olyan dolgokat hallani keresztény gyökerű európai országok kormányaitól, amelyek szöges ellentétben állnak azzal, amit a misszionáriusaik hirdettek nekik. Európa feltételeket szabva ad csak segélyeket Afrikának, és keresztényellenes elvek elfogadását kéri cserébe: például az abortuszt alapvető jogként szeretnék definiálni, a várandósságot betegségnek tekintik, mely megszüntethető. „Nemcsak a parlamentet akarják befolyásolni, hanem a fiatalokat is. Ismerek olyan nem kormányzati szervezeteket, melyek óvszert, sőt síkosítót is szállítanak azoknak a fiúknak, akik homoszexuális kapcsolatot keresnek. Tudom. Ingyen osztogatják ezeket. Ismerek olyan nem kormányzati szervezetnek dolgozó embereket, akik fiúkkal lógnak, hogy aztán bemutassák őket homoszexuális körökben. Ami történik, az ellentétes a kultúránkkal, és senki sem fog meggyőzni arról, hogy ez nem szándékos.” Az érsek szerint Afrika jövőjének fiatal zászlóvivői azok, akiknek nincsen elég szilárd értékrendjük, és akik a leginkább bizonytalanok és a legsebezhetőbbek ezekkel a szervezetekkel szemben.

Ezzel együtt Afrikában egyre több embert tud megszólítani az Egyház, a fiatalok körében vonzó a katolikus vallás. Az afrikai liturgiákból árad az öröm: a szertartások az énekek, táncok és rendkívüli vidámság jegyében zajlanak le. Ghánában egy vasárnapi szentmise legalább két órán át tart, a papszentelés hatórás szertartás.

Palmer-Buckle a reggae műfaját is használja, hogy közvetítse üzeneteit. Az érsek nagyon tiszteli Bob Marley-t. A reggae királyának Redemption song (Megváltás dala) című dalát több helyszínen is előadta már az egyházi főméltóság. 2017-ben húsvétkor a GHOne TV-n, a Kafui Dey-nek adott interjú végén közösen énekelték el a dalt, mely ITT nézhető meg. Ugyanebben az évben egy accrai golfbajnokságon melegítőben és fehér baseball sapkában, egyik kezében a mikrofont tartva, a másikat az égbe emelve, taps és örömkiáltások közepette adta elő a dalt.

A kulturális és mentális rabszolgaság kapcsán több ízben is hivatkozik a dalra, annak is egyik sorára.

Szabaduljatok fel a gondolat-rabszolgaságból, a szabadság rajtunk múlik, miénk lehet.”

Az érsek felszólalt már a nagyfokú elvándorlás csökkentése érdekében is. Úgy vélte, hogy Ghána túl sokáig volt brit fennhatóság alatt, és nem helyes, hogy az afrikaiak máshol, másik földrészen keresik a boldogságukat. Szerinte Afrikának önmagára kell támaszkodnia, és mindenekelőtt saját, belső értékeit kell felfedeznie. A kontinensnek mindent meg kell tennie azért, hogy a fiatalok otthon érezzék jól magukat, helyben kell őket tanítani és képezni, hogy segítsék országaik fejlődését. „Népünknek önbecsülésre és méltóságra van szüksége, hogy tudjuk, mi is képesek vagyunk hozzájárulni valamihez. Nemcsak a saját bőrünkben kell jól érezni magunkat, hanem ott is, ahonnan származunk, és mindezt kincsként kell megélnünk.”

Fordította: Tóth Franciska

Forrás: NEK

Fotó: Merényi Zita, NEK

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria